Kínában jártam

Rejtélyes, elzárt, varázslatos. Bennem ez a három szó fogalmazóik meg, ha Kínára gondolok. Egy különleges világ, melyet nagyon sok ember csak képek alapján ismerhet meg. Az én képzeletemben is egy titokzatos, egy hihetetlenül fejlett, kissé túl zsúfolt társadalmi kép alakult ki.
Vonzódásom az ország kultúrájához közel egy évtizede kezdődhetett. De kíváncsiságom az évek alatt cseppet sem kopott. Így hát ezért is kezdtem az egyetem alatt kínai nyelvet tanulni, melyet egy percig sem bántam meg. Csodás nyelv, melyet azonban nem könnyű elsajátítani. Vannak nehézségek, de melyik nyelvet egyszerű megtanulni?! De hogyan is kerültem Kínába?

Idén  tavasszal a Magyar Nemzeti Bank, a Keleti Üzleti Akadémia Központ (KÜAK), és a BGE együttműködésének köszönhetően egy olyan pályázati lehetőséget hirdettek, melyben a keleti nyelveket tanulókat, ezen belül is a kínai nyelvet beszélő hallgatókat támogatták egy csodás utazással. Egy úttal, mely által lehetőség adódott három egész hetet eltölteni Ázsiában. Szerencsémre én is azon diákok közé kerültem, akik sikeresen teljesítették a tesztet. Így mindössze röpke egy hónapom volt, felkészülni erre a felejthetetlen utazásra.

 Június 22-én este vette kezdetét a hosszú, és fárasztó repülő út. Összesen a levegőben töltött idő 12 óra volt. Eléggé megterhelő volt, hiszen egy „kis” helyre voltunk zárva, ahol a tevékenységek le voltak korlátozva. A többi utast elnézve, nem csak én viseltem rosszul az utolsó órákat. Másnap este hatalmas megkönnyebbülés volt megérkezni Xi’anba. Furcsa módon a 6 óra idő eltolódást szinte meg sem éreztem.

Mivel este érkeztünk meg a repülőtérre, és siettünk a szállásra, nem sok időm volt megfigyelni a város. Azonban a városba érve, már érezhető volt, hogy egy teljesen más világba csöppentem. Az épületek, a neonfények, minden apróság azt sugallta, hogy ez a hely egyáltalán nem olyan, mint otthon. Alig vártam, hogy a hihetetlen utazásom kezdetét vegye.

Az indulás az első tervekhez képest egy nappal hamarabbra esett, aminek nagyon örültem. „Legalább lesz időm pihenni egy kicsit.” Gondoltam én naivan. Azonban a program szervezői kicsit másképp vélekedtek erről. A következő két nap a város néhány csodás helyére kalauzoltak minket.

Olyan meseszép épületek, kapuk voltak mindenütt, hogy néha nem is tudtam, mit fotózzak. A város hangulata az Art Streeten teljesen magával ragadott. Pörgős napok voltak, de imádtam amikor nem lazsáltunk. A vendéglátóink igyekeztek a legtöbbet kihozni a szabad napjainkból.

Ugyanis a hétköznapokat az egyetemen töltöttük. Délelőttönként kínai óránk volt két nagyon kedves tanárnővel. A nyelvi fejlődésünkben nagyon sokat segített, hogy megpróbáltak a lehető legkevesebbet angolul beszélni. Így rengeteg kifejezés ránk ragadt, anélkül hogy tanultunk volna. Olykor kicsit gyors tempót diktáltak. Néha nem vették figyelembe, hogy a mi íráskézségünk nem olyan jó, mint az övék, de kitartóan igyekeztünk. 

A hétköznap délutánok mindig más programokkal teltek. Általában olyan tevékenységek voltak, amikkel kicsit jobban megismerhettük a kínai kultúrát. Ezek közé tartozott például a Tai-chi óra. Ami eszméletlenül viccesen és hangulatosan telt. Az egész csoportot kivitték a szabadba, a sportpályára, ahol egy tanár mutatta a mozdulatokat. Mi lelkesen, a vége felé pedig már szórakozottan próbáltuk leutánozni lépésről lépésre. Számomra nagyon emlékezetes maradt ez a délután. Nagyon jókat nevettünk magunkon és egymáson.  

Hasonlóan szórakoztató délutáni foglalkozás volt a kalligráfia és a kínai festészet óra, ahol egy festő mutatta meg az ecsettel való írás művészetét. Mikor az oktató mutatta az ecsetvonásokat, olyan könnyűnek tűnt a feladat. Azonban amikor már a mi kezünkbe kerültek az ecsetek, a vonalak sehogy sem akartak hasonlítani a mintára. Hihetetlen belegondolni, hogy a kínai gyerekek mennyi időt és energiát fordítanak abba, hogy egy-egy vonást megtanuljanak, hogy majd később a karaktereknél hasznosíthassák.  

A festészet órán sokan azonban kicsit eltértek a mintától, és megpróbálták saját alkotóképességüket kamatoztatni. Az óra végén az oktató megajándékozta a csoportunkat két gyönyörű festménnyel, melyen garnélarákok láthatóak.  

A délutáni foglalkozások közül érdemes még megemlítenem a tea ceremóniát. Ahol körülbelül 6 teafajtát volt lehetőségünk megkóstolni, miközben a kínai teázás művészetét is elsajátítottuk. Megtanulhattuk, hogyan szabad megfogni a csészét, hogyan kell megköszönni, ha újratöltötték a poharunkat. Számos teaféle közül meg tudtuk ízlelni például két féle zöld teát, a fekete, fehér, vörös és jázmin teát. Mindegyik nagyon különleges ízvilággal rendelkezik. Számomra az illata alapján a jázmin tea volt a legmegnyerőbb tea, azonban ízre már kevésbé tudnám a kedvenceim közé sorolni. A kínai kultúrában a teákhoz nem használnak semmilyen édesítőszert, emiatt nekem nem igazán ízlettek a teák sajnos.
A hölgy, aki tartotta a ceremóniát, nagyon kedves volt. Minden érdekességet elmondott a teázással kapcsolatban. 

Imádom a kézműves foglalkozásokat. Ezért is örültem nagyon, mikor kiderült, hogy papír vágás óránk is lesz. Ez a tevékenység régi hagyománnyal bír a kínai kultúrában. Szuvenír boltokban már rengeteget láttam előtte, így alig vártam, hogy én is alkossak valamit.

A kínai diákok nagyon ügyeltek arra, hogy szépen, ügyesen, de biztonságosan is dolgozzunk a késsel. Jó érzés volt, hogy ennyire odafigyeltek ránk. Az órán mindenki válaszhatott az ízlésének megfelelő sablont, és azt egy adott idő alatt elkészíthette. Én a képen látható kismadarat választottam (nem az egyszerűsége miatt). Amíg mi lelkesen dolgoztunk, addig vendéglátóink ajándékokat hajtogattak, vagy vágtak nekünk. Nagyon kedves gesztus volt részükről. 

Ezeken a foglalkozásokon kívül azonban voltak olyan délutáni tevékenységeink is, amik már kevésbé kötöttek le minket. Ilyen volt például a kínai történelem és kultúra óra vagy üzleti előadás. Érdekesek voltak, azonban kissé már hosszúnak találtam őket. Sok információt megtudtam az országról, viszont ez elenyésző volt ahhoz képest, amit elmondtak, de már tudtam. (például a földrajza)

Hétvégéken igyekeztek a város közelében található nevezetességekhez elvinni minket. Egy ilyen kirándulás során adódott lehetőségünk megtekinteni a híres Terro-cotta harcosok kiállítást. A szobrok egy hatalmas területen voltak megtalálhatóak, melyet nem rövid idő alatt lehetett bejárni. Azonban a hatalmas érdeklődés miatt rengeteg ember volt, így olykor a fényképezés eléggé nehézkes volt. Kicsit sajnáltam, hogy az agyagharcos-figurákat csak messziről lehetett szemügyre venni. Csak pár szobrot állítottak ki, melyet testközelből láthattunk.

Aki Xi’anban jár, annak mindenképpen (legalább) egyszer el kell mennie a The Song of Everlasting Sorrow, azaz Az örökkévaló bánat dallama, előadást megnézni. Egyszerűen szavakkal le sem lehet írni, milyen csodálatos látványt nyújtott. A darab története, a helyszín, a színvilág, mind magával ragadták a nézőket. Mindenki a nézőtéren hatalmas érdeklődéssel és ámulattal nézte végig. A történetet Xuanzong, a Tang-dinasztia hetedik császára és Lady Yang közötti szerelmi kapcsolata ihlette. 

Az előadás közben volt narráció, hogy a nézők teljes képet kapjanak a történetről. Azonban csak kínaiul. Viszont az előadást annyira zseniálisan oldották meg, hogy csak a látványra támaszkodva is tökéletesen meg lehetett érteni a történetet. Nagyon örültem neki, hogy a vendéglátóink elvittek minket erre a lebilincselő előadásra. Hatalmas élmény volt a csoportunk minden tagjának. 

 

A kínai tartózkodásunk során szerencsénkre alkalmunk volt eljutni az ország fővárosába is, Pekingbe. A városban, utazással együtt, 5 napot töltöttünk. Xi’an és Peking közötti távolság körülbelül 900 km, amit közel 5 óra alatt tettünk meg vonattal. Vonat alatt azonban senki ne a magyar viszonylatokra asszociáljon. Hihetetlenül kényelmes, és gyors volt az utazás, bár kicsit hosszú. Emiatt kicsit bántam is, hogy nem az utolsó napokra tették ezt a kirándulást. Hiszen akkor nem csak egy vonatutat sorolhattak volna, hanem egy repülőutat is. Utunk során egy kínai kísérő tartott velünk. Nagyon kedves, és szórakoztató társaság volt. Örültem, hogy ő tartott velünk. Pekingben töltött időnk alatt rengeteg figyelmet kaptunk tőle. Nemcsak érdekességeket mesélt nekünk, de az étkezéseknél nagyon ügyelt arra, hogy olyan ételek legyenek az asztalon, amiket mi is jóízűen meg tudunk enni.

Kínában nehéz olyan embert találni, aki jól beszél angolul. Sajnos mi ezt az idegenvezetőinkkel is megtapasztaltuk. Próbálkoztak, de olykor hihetetlen akcentussal beszéltek, vagy ha nem jutott eszükbe angolul, hát elmondták kínaiul. A utazás vége fele, már jót szórakoztunk a helyzeten. Emlékezetes maradt, az egyszer biztos.

A szervezés, pontosság nem az erőssége a pekingi társadalomnak, azt vettem észre. (Viszont Xi’anban, a vendéglátóinktól ezt egyáltalán nem éreztem.) A pekingi kirándulásaink során gyakran kellett később indulnunk, emiatt néhány nevezetességet, érdekesebb helyet kihagynunk a programból. 

Ha már egyszer Pekingben jártunk nem hagyhattuk ki A Nagy Falat. Sajnos az időjárás nem volt túl kedvező a számunkra a fényképezés szempontjából a köd és a magas páratartalom miatt, viszont a túrázáshoz teljesen ideális volt, nem sültünk halálra. Már a Falra feljutás is igazi kihívás volt. Ugyanis egy eléggé magas pontra kellett felmennünk. Azonban a felfelé vezető út, számomra nagyon meglepően, gyönyörűen ki volt építve. Élvezet volt a mászás is. 

Azonban odafent gyönyörű látvány tárult elénk. Hosszan, míg a szem ellátott (már amennyire a köd engedte), végig a Falat láthattuk. Az idő miatt kicsit sejtelmes képet adott a táj, de így is lenyűgöző volt. 

 

Xi’anban töltött időnk alatt volt lehetőségünk ellátogatni a White Deer Folk Village-be is. Ez a hely ízelítőt adott abból, hogy milyen is volt a régi Kína. A falu azt a célt szolgálja, hogy megismertesse a régi hagyományokat, helyi szokásokat, és megkóstoltassa a helyi ízeket. Leginkább az itthoni múzeum falukhoz tudnám hasonlítani a helyet. Időutazásként éltem meg, mivel teljesen vissza adta a régi idők hangulatát. Csodálatos épületek voltak, melyek többségét belülről is megtekinthettük. Hely is nagyon jól tükrözte, hogy a kínai kultúrában mekkora jelentősége van a festészetnek. Ugyanis az épületek belsejében rengeteg falra festet ábrákat, képeket lehetett megfigyelni. A nevezetesség hatalmas területet ölelt fel, így ez egy egész napos program volt számunkra. 

Ha már egészen Kínáig utazhattam, ki nem hagytam volna, hogy élőben láthassak pandát. Ezért amikor Pekingben jártunk, egy rövid látogatást tettünk a Pekingi Állatkertbe. Mikor odaértünk az állatkerthez, az idegenvezetőnk csak egy órát adott nekünk, hogy megnézzük, amit szeretnénk. Nem értettük, miért csak ilyen kevés időt kaptunk. Azonban mikor megláttam a pandákat, megértettem. Mindössze csak négy pandát lehetett látni az üvegfalak mögött, akik különféle pózokban aludtak. Aranyosak voltak, de sok mindent nem láthattunk belőlük. 

Hazautazásunk előtti napon „szabadnapot” kaptunk. Lehetőségünk volt saját magunknak programot szervezni, kirándulni, vagy épp vásárolni. Én egy kisebb csapattal a biciklizés mellett döntöttem. De nem is akárhol. Xi’anban a városfalon. Biciklit béreltünk és nekivágtunk a rövid túránknak. Röpke 2 óra alatt, bár kevés megállással, végig tekerünk az egész falon. A látvány felemelő érzés volt menet közben. Csodaszép épületeket láthattunk. Kár lett volna kihagyni. Ez lett az egyik kedvenc napon az utazás során. Mivel a kerékpározás nem túlságosan fárasztott ki minket, még egy kis szuvenír vásárlást is be tudtunk iktatni arra a napra a muszlim negyedben.

Ha pár plusz kilót szeretnék, biztos nem Kínába fogok menni. A kínai konyha, az ízvilág merőben más, mint az itthon megszokottak. Az utazás elején a kíváncsiságom még hatalmas volt, így ha bekerültünk egy menzára vagy étterembe, a lehető legfurcsábban kinéző, felismerhetetlen ételeket próbáltam ki. Voltak olyan fogások, melyeket jóízűen megtudtam enni, bár nem igazán volt fogalmam sokszor, hogy pontosan mi is az amit eszek. 

De többségében csak kóstoltam az étkezéseknél. Általában ilyenkor mindig éhes maradtam. Szerencsére előrelátó voltam ebből a szempontból, és jó pár hazai rágcsálni valót bekészítettem a bőröndömbe. Néha életet mentett. Ugyanis a kínai kisboltokban még a nasik sem hasonlóak. Csirkelábtól kezdve mindenféle ehetetlennek tűnő dolog megtalálható volt, de gumicukor vagy valami olyan dolog, ami itthon is, csak maximum horror áron. 

A kínaiaknál minden étel csípős vagy édes. De ha még nem csípősen kéred, akkor is van egy enyhe csípős íze.

A pénzt teljesen másképp kezelik Kínában, mint itthon. Ők leginkább nem is kézpénzt vagy bankkártyát használnak, hanem egy úgynevezett We Chat appot. Ezzel az applikációval fizetnek, csetelnek, igazából Kínában mindent ezzel csinálnak. Nincs az országban szerintem olyan ember, akinek ne lenne profilja az alkalmazásban. Sajnos néha mi, emiatt, rá voltunk szorulva vendéglátóink segítségére. Mivel voltak olyan dolgok, mint például a hotelben a mosógép, amit csak így lehetett kifizetni.
A másik nehézség a pénzváltás volt. Én úgy készültem, hogy csak kevés yuant viszek ki magammal, mondván, hogy majd kint váltok, amennyire szükségem lesz. Azonban Kínában a pénzváltás sem egyszerű úgy megy, mint itthon. Sétáink során talán csak a repülőtereken láttam pénzváltót, amúgy pedig csak a bankokban van erre lehetőség. Ott azonban, mivel mi külföldiek vagyunk, előre kell jeleznünk igényünket, hogy váltani szándékozunk, és napokba telik az ügy lebonyolítása. A dolog felgyorsítása érdekében kértünk meg olykor-olykor egy kínai társunkat, hogy segítsen nekünk.

A nyári egyetem befejeztével a Xi’an International University írt rólunk a honlapjukra egy cikket. Aki kíváncsi rá, itt elolvashatja. 

Összességében egy hihetetlen és felejthetetlen kaland volt ez a három hét. Nagyon hálás vagyok azért, hogy ennek az útnak köszönhetően jobban megismerhettem Kínát. Nagyszerű volt nyelvterületen tanulni a kínai nyelvet, miközben az ország kultúrájában is jobban elmélyülhettem. Voltak nehézségek az útsorán, de nem megoldhatatlanok. Visszagondolva, már nem is tűnnek olyan nagy gondnak, inkább csak jókat mulatunk rajtuk. A kinti hangulathoz nagyban hozzájárult az is, hogy egy nagyszerű társasággal vághattam neki az utazásnak. Én nagyon jól éreztem magam köztük/velük. Szerencsésnek mondhatom magam ebből a szempontból is.

Pár kép az utazásról