Kepes András: Világkép

Bejrútban, Buenos Airesben és később Amerikában egy komcsi országból érkezett, vicces, idegen srác voltam, itthoni kamasz barátaim szemében pedig a fura fiú, aki Beatles-számok helyett argentin szambákat penget a gitárján. Idegenben büszke magyar voltam, itthon pedig egyike azoknak, akik elhitték, hogy ez a Nyugat és Kelet között ingázó "Kompország" már Európa. Ahogy Ady írta száz éve. Azóta mintha Európa és a világ is egyre jobban ingázna. Keresné a helyét. Úgy éreztem, nekem is újra végig kell gondolnom mindazt, amit eddig életről és halálról, szeretetről és gyűlöletről, szerelemről és családról, hitről és rítusokról képzeltem. De még a hétköznapokról: evésről, ivásról, öltözködésről, lakókörnyezetünkről is. Humorral, könnyedén, nehogy megijesszem magam.

Tudom, végső válaszok nincsenek, csak végső kérdések - ez a könyv is csupán amolyan szubjektív világpillanatkép.

Egy másik kultúrába érkezve a félreértések és az atrocitások egy része abból is fakad, hogy az idegen nem ismeri fel a jeleket. Wayaman, az idős amazonasi indián például képtelen volt megérteni, hogy ha az antropológia szakos diáklányok olyan kedvesek vele, simogatják, puszilgatják, akkor miért nem akarnak vele a függőágyba is menni.

Értékelés

A regény 2017-ben elnyerte a Libri irodalmi közönségdíjat, ezért is keltette fel az érdeklődésemet. De már a borító a megjelenéskor megfogott. Annyi mindent tud sugallni szerintem. Számomra a múltat és a jelent jelképezi, egy fejlődőképes világ képét. Azonban ez a fejlődés jót tesz nekünk, vajon ettől boldogabbak leszünk? Ezek a kérdések merültek fel bennem, mikor a kezembe vettem a könyvet. Nagyon örültem neki, hogy pont ezekre kételyeimre is választ ad az író.
Ha csak egy pillanatra megállunk, hogy végig tekintsünk a jelenünkön, számos megválaszolatlan kérdés merülhet fel bennünk. Viszont ez a regény tökéletes arra, hogy megpróbáljunk válaszolni.
Tetszett a könyvben, hogy nem adott konkrét válaszokat, azaz nem mondta ki hogy ez és ez helyes. Hanem megmutatja, hogy a dolgokat többféle nézőpontból is tekinthetjük.

Én egy csodás utazásként éltem meg ez a regényt. Számos országba, kultúrába elkalauzolt. 

Azért is fogott meg leginkább a könyv, mert sok a mondanivalója, számos új dolgot tanultam, de mégsem hasonlítható össze egy száraz iskolai tankönyvvel. 

Érdekes és figyelemfelkeltő a regény. Olyan könnyedén van megfogalmazva, hogy gyorsan olvasható, megérthető. Tetszett a felépítése. Nem  zúdította az olvasóra a rengeteg információt a szerző, hanem logikusan, személyes élménnyel kiegészítve adta tovább ismereteit, tapasztalatait.

Ez a regény által nem csak bővült a tudásom, de a világnézetemen is alakított. Ugyanis, számos olyan dolgot tudtam meg más kultúráról, amit korábban nem, ami miatt régebben elítélhettem volna őket, vagy csak egyszerűen távol éreztem volna magamtól. De a könyv elolvasása után mintha kicsit kinyílt volna a világ. Megértettem hagyományaik (, furcsa szokásaik) okát, eredetét. 

Nekem a bővült változatot volt szerencsém elolvasni, amiben az író rengeteg mai aktualitást belevitt. Ugyanis a pár év alatt hatalmasat tud változni a világ. Az akkor még helyesnek gondolt válaszokat egy elgondolkodtató kérdésere, ma már nem biztos, hogy helytállónak vélnénk.

Mindenképpen ajánlom elolvasásra a könyvet, hiszen egy nagyszerű regény! Ez egy olyan regény, ami nem csak szórakoztat minket, hanem tanít is, de mind ezt élvezettel. 

Köszönöm a kiadónak a recenziós példányt!

Kiadó: Libri Könyvkiadó

Oldalszám: 372

Megjelenés: 2017.

Ha kedvet kaptál Te is más kultúrák megismeréséhez, vagy csak egyszerűen szeretnéd más szögből is látni a világot, rendeld meg itt könnyedén a könyvet!

A szerző további művei:

    

Kedvenc idézetek

"Ha a világképünkben megtaláljuk önmagunk helyét, jónak érezzük magunkat, a világképünket megerősítő embereket pedig hősöknek nevezzük. Aki világképünk egységét, hiedelmeinket, normáinkat veszélyezteti, az ebben az értelmezésben halhatatlanságunkat vonja kétségbe. Ő a Gonosz."

"A válság az emberi társadalomban sem csupán valaminek a vége, hanem egyben esély is a változásra."

"Mielőtt Mongóliába utaztam, hetekig treníroztam itthon én is hucul lovakon, a sztyeppei lovak kárpátokbeli rokonain. Ezek az állatok olyan aprók, hogy kanyarban leér az ember lába. Ezen aztán nem lehet "magas lóról beszélni", és ha az ember "áteszik a ló túlsó oldalára", akkor sem üti meg magát túlságosan."