"Khalid al-Szudairi húgával együtt végérvényesen felnőtté válik, új élete küszöbén áll. Nehezen szakad el a biztonságot nyújtó családjától, de azt is érzi, ha bizonyítani akar, akkor valóra kell váltania álmait. Olyan terveket, amelyekhez valószínűleg apjának is lesz pár keresetlen szava...
Közeli családtagjai folyamatos nyomás alatt tarják, hiszen már mindenki az unokatestvérével megkötendő menyegzőre készül. Esélye sincs kihátrálni, hiszen elkövette a legnagyobb bűnt, amit nővel szemben elkövethet. Vagy házasodik, vagy halálba küldi a lányt.
Vajon miként lesz képes összeegyeztetni a vágyait, álmait a saját családja és hazája korlátaival? Sikerül Annát, az oly féltve őrzött testvért elengednie? Mi vár rá az elzárt világon kívül?
És a legfontosabb: Mi van, ha csak úgy elsuhan az ember szeme előtt a szerelem maga? Utána fordul, hogy megszerezze, vagy behunyva szemeit, lemondva a felemelő érzésről, kitart a tervei mellett?
Borsa Brown egyedi, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikában bővelkedő írásai hamar az olvasók kedvenceivé váltak. Az Arab-sorozat utolsó, befejező kötete, melyben a sokak által megszeretett Szudairi család elbúcsúzik, ismét bővelkedik érzelmi magasságokban és mélységekben."
Hát eljött ez a pillanat is 2 év után, befejeződött Az Arab sorozat. Így visszagondolva rövid időnek tűnik, bár mikor egy-egy újabb rész megjelenésére vártam, nem így éreztem. Ezzel a könyvvel az írónő csodás befejezést nyújtott számunkra, így lett kerek az egész történet. Csodás élményt kaptam azáltal, hogy a Szudairi családot megismerhettem, végig kísérhettem az életüket, "láthattam" felnőni a gyerekeket.
Khalid al-Szudairi |
A többi Borsa Brown regényhez hasonlóan ez a könyv is nagyon elnyerte a tetszésemet. Próbáltam húzni, hogy minél tovább tartson, hiszen mégiscsak egy sorozat befejező részéről van szó. Azonban egy hét után úgy éreztem, most már ideje elengednem a Szudairi családot. Jól összeszedett történet volt, lenyűgözött a cselekmény. Érdekes volt újra férfi szemszögből olvasni a történetet. Néha előtörtek belőlem azok az érzések, amit Az Arab olvasásánál éreztem. Azonban a két könyvet nem lehet összehasonlítani, két teljesen más személyiségű férfi perspektívájából olvashatjuk a történetet. Személyiségük annyira különböző, mégis sorsuk kissé hasonló.
A szerző írásaiban mindig is azt csodáltam, hogy milyen lebilincselően tud egy férfi fejébe beleférkőzni. Olvasás közben meg sem fordult a fejemben, hogy nő a szerző. Leginkább a szókimondó stílusával varázsolt el. Talán ezért is szeretem Borsa könyvei közül legjobban azokat, melyek férfi szemszögből íródtak. Hiszen nőként, sokkal izgalmasabb a másik nem nézőpontjából látni a dolgokat, beleélni magunkat az ő helyzetükbe.
Az Arab sorozat egy erotikus történet. Azonban, az első rész kivételével, én nem annyira erőteljesen éreztem a könyveken. De ez abból adódik, hogy a cselekmény nem adott rá lehetőséget, ugyanis az arab világban egy nő nem engedhet meg magának annyi mindent, mint egy férfi. Most viszont, mivel újra férfi szemszögből olvashattunk, visszatért a könyvsorozatba a tüzes szenvedély. Szóval aki, egy kicsit prűd, annak érdemes bizonyos lapokat átugornia, de kihagynia a könyvet semmiképp.
Khalid személyisége összetett. Volt amikor dühöt, valamikor pedig szeretetet váltott ki belőlem. Az írónő többi könyvéhez hasonlóan a főszereplő itt is átmegy egy személyiség fejlődésen. Viszont Khalid esetében, míg végbe megy ez a folyamat, addig szinte minden összeomlik körülötte. A nemtörődömsége csak káoszt okoz mindenhol. Apja támogatása viszont figyelemre méltó. Talán ez az egyik tanulság, amit a regényből le lehet vonni. Nem számít mekkora hülyeséget csinál a gyerekünk, attól még a sarjunk marad. Lehetünk rájuk akármilyen dühösek, szidhatjuk, de attól még a vérünk, és szeretjük.
"Ha születnek majd gyerekeid, arra is rájössz, hogy egy szülőnek egyáltalán nem fáradság kötelet dobni a trutyiban álldogáló gyerekének. Sőt. A kötelet húzni, utána sáros lábat mosdatni, ugyanolyan könnyebbség. Szeretetnek hívják. Családnak."
Izgalmas, és mozgalmas volt a cselekmény. Bár én egy kicsit úgy éreztem az utolsó 50 oldalnál, hogy voltak töltelék részek. De arányítva a többihez, elenyésző ez a mennyiség. Az írónőnek sikerült fenntartania végig a figyelmemet. Az utolsó fejezeteknél már azt gondoltam, hogy most már tudom mi lesz a regény befejezése. De a szerzőnő rácáfolt, elvitte egy másik irányba a történetet. Tetszett a végén ez a kiszámíthatatlanság. Az utolsó mondatról nem is beszélve. Tisztában vagyok vele, hogy ez a sorozat utolsó része, de számomra mégis olyan ez a lezárás, mintha folytatódna később a történet. Szerintem az volt ezzel a célja az írónőnek, hogy a saját gondolatainkban tovább folytathassuk a regényt. Ám, még az is meglehet, hogy maga az írónő szeretné majd továbbvinni a cselekményt egyszer a jövőben. De ha mégsem, én akkor is elégedett leszek. Hiszen bennem a Szudairi családról ezzel a könyvvel egy teljes kép alakult ki. Ha a történet végén maradt is bennem kérdés, az epilógusban mindenre választ kaptam.
A testvéri szeretet ebben a könyvben is ugyanolyan fontos szerepet kapott, mint eddig. Anna és Khalid kapcsolata különleges. Kicsit mindig meghat ez a viszony. Mikor Anna elment a szülői háztól, átéreztem Khalid hiányérzetét. Én is hasonlóképpen érzek a testvérem iránt, csak nálunk fordítottan történt. Hiszen nehéz feldolgozni azt a tényt, hogy akivel gyerekkorodban felhőtlenül játszottál, nevettél, akivel egy házban éltél, már nincs a közeledben. Felnőtt és a saját életét éli.
"Nem akarok gyerekesen viselkedni, de Annával mindig is ilyen volt a viszonyom: gondolkodás nélkül mondtam ki, amit akartam. Lehet, hogy felnőtté váltunk, de nem akarom, hogy ez megváltozzon."
Borító:
Design-ban követi az előző kötetek sémáját. A háttérben jelen van Gamal, hiszen mégis csak ő a sorozat alapja, de ezúttal mellette Khalid is megjelenik. Jelezvén, hogy ebben a könyvben ő kapja a főszerepet. Khalid megjelenése határozottságot sugall, tekintetével elbűvöli az olvasót. Szerintem nagyon jó választás volt ezt a modellt tenni rá. Teljesen megegyezik a könyvben megjelenő Khaliddal. A kék színű sáv nagyon jól passzol a fehér ruházatukhoz, harmonizálnak a színek.
Összegezve:
A regény ott folytatódik, ahol az előző részben búcsút kellett vennünk a Szudairi családtól. Egy újabb izgalmas regényt olvashatunk az írónőtől. Ebbe a kötetbe újra visszatér az első részben megjelent tüzes erotika. A könyv magával ragadja az olvasót, mivel a cselekmény lendületes. Tökéletesen illett ez a befejezés a sorozathoz. Bár ez a regény egy lezáró rész, mégis olyan zárómondatot kapott a történet, hogy az olvasó a gondolataiban tovább tudja vinni a cselekményt. Tanulságot ebből a regényből is levonhatunk, de, hogy kiből milyen következtetéseket vált ki a történet, az egyénfüggő. Nekem nagyon elnyerte a tetszésemet. Örülök, hogy részese lehettem ennek az élménynek.
Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a recenziós példányt!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése