Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit | Könyvajánló

Kőhalmi Zoltán neve már sokak számára ismerős a Showder Club műsorból. Azonban a stand-up comedy műfajban otthonosan mozgó Kőhalmi ezúttal nem a színpadon szórakoztatja rajongóit. 

Első könyve nem egy hétköznapi címmel jelent meg tavaly ősszel: A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit, - avagy 101 hulla Dramfjordban. A cím nagyon jól tükrözi a nem hétköznapi tartalmat.

A regény lényegében teljesen fikció. Egy kimondhatatlan nevű norvég városban játszódik a történet, melyet a szerző maga alkotott meg. Az író már a könyv elején nyíltan kijelenti, hogy a történet nem teljesen hű a valósághoz, ellenben nem gondoltam volna, hogy ennyire elrugaszkodik a realitástól. Ha elképzeljük a lehetetlent, majd megszorozzuk kettővel, talán a közelébe érünk annak, ami a regényt jellemzi. Emiatt az egyedisége miatt lett számomra nagyon szórakoztató.

Ismertem a szerző humorát, így tudtam, hogy körülbelül milyen stílusú történetre számíthatok. Azt kell, hogy mondjam, teljesmértékben azt kaptam, amire számítottam. Az elején nagyon furcsa volt elvonatkoztatni a valóságtól, annyira lehetetlen, irracionális dolgok történtek, de az első fejezet után már meg lehetett szokni. Tényleg csak a szórakoztatásra összpontosított a szerző, és véleményem szerint sikerült is elérnie a célját. 

Ám tény, hogy ez a fajta humor nem minden olvasónak tetszik. Így ennek a könyvnek az elolvasását tényleg azoknak ajánlanám, akik Kőhalmi Zoltán műsorait is szeretik. 

Véleményem szerint rengeteg fordulatot tartogatott a könyv. Ebben a sztoriban nem lehetett következtetni, találgatni, de nem is lett volna értelme. Hiszen fikció az egész, így bármely pillanatban történhetett egy olyan váratlan esemény, amit elképzelni se tudtunk volna, hogy az író képes ilyen lehetetlen dolgokat kitalálni.

Különös volt egy olyan regényt olvasni, melyben a karakterek sejtik, hogy ők egy regény szereplői. Ez számomra még érdekesebbé tette a történetet. De vajon a karakterek átveszik az uralmat és irányítják a sorsukat, vagy minden az író kezében marad?

Ami érdekessé, és talán norvégosabbá (ha lehet így mondani) tette a könyvet, hogy minden ö betű helyén a norvég ø betű állt. Ez a furcsaság cseppet sem nehezítette meg az olvasás, hiszen a szem automatikusan azt olvassa, amit kell, és egy idő után már nem is lehetett észre venni, hogy nem ö betű van a szavakban.

Björnsen karaktere nagyon tetszett. Érdekes felfogása volt, teljesen másképpen állt neki a nyomozásnak, mint egy valós nyomozó tette volna. Ám a kedvenc karakterem mégis Anadylm lett. A lány, aki egy szekrényben élte le az életét, de mégis hihetetlen elmével volt megáldva. Azért lett a kedvencem, mert ő volt a történet legvalótlanabb, mégis legkülönlegesebb személyisége. 

Végig élveztem a történet olvasását, ám sajnos a végére kicsit ellaposodott a cselekmény. Az utolsó pár fejezet (mikor ugrottak az időben), szerintem nem lett annyira poénos és szórakoztató, mint a könyv eleje. Úgy éreztem olvasás közben, (ahogyan Björnsen is mondta) valahogy be kell fejeznie a könyvet az írónak, de nem tudja hogyan. 

Kíváncsian várom, hogy mit tartogat még a tarsolyában Kőhalmi Zoltán. Remélem, még olvashatunk tőle hasonló történeteket.

Vajon Björnsen fényt derít a gyilkos(ok) kilétére?

Megrendelem!

Cím: A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit
Szerző: Kőhalmi Zoltán
Kiadó: Helikon kiadó

Kiadás éve: 2019.
Oldalszám: 274
⭐⭐⭐⭐

Fülszöveg:

Az ​megvan, hogy Jo Nesbø, Rejtő Jenő és Italo Calvino együtt írnak regényt? Nincs? Akkor most ideje megvásárolnod Kőhalmi Zoltánnak, a magyar stand up egyik legjobbjának első könyvét, ugyanis ez a regény éppen ilyen: mintha egy őrült posztmodern író állna neki egy norvég krimi megalkotásának, de közben féktelen humora nem hagyná, hogy a dolgok a rendes medrükben csordogáljanak. Végül egy agyament paródia születik, amiben a skandináv bűnügyi regények minden jellemző alkatrésze megtalálható: alkoholista, antiszociális nyomozó; gyermekkori traumák, társadalomkritika, titkosszolgálat, külföldi maffiák, extrém gyilkolási formulák, hullahegyek és a többi… De amíg a 101. halottig eljutunk, hőseink más könyvekben is megfordulnak (nagyjából Japántól Oroszországig), a sztori újabb és újabb hajmeresztő fordulatokat vesz, és amikor már azt hinnénk, hogy ennél a szerző már képtelen jobban megcsavarni a történetet, akkor rá kell jönnünk: de igen! Térdcsapkodósan letehetetlen, borzalmasan izgalmas, őrülten mulatságos. Kőhalmi magyar humoristának is jelentős, ám norvég krimiírónak egyenesen felejthetetlen!

Cserna-Szabó András