Attól, hogy megöregszünk, nem áll meg az élet. Várnak még az emberre idősebb korában is izgalmak, ezt bizonyítja be Palotás Petra legújabb regényében.
Létezik halhatatlan szerelem?
Az ötvenes évek elején német gimnazista lányok Balatonfüreden töltenek egy nyarat. A borász Péterffy család jóképű, festőpalánta fia könnyen magába bolondítja Esthert, a messziről jött diáklányt, és ő maga sem tud ellenállni az északi lány ártatlan szépségének.
A bontakozó szerelmet azonban csírájában elfojtják részben a lány szülei, részben pedig a történelmi változások, melyek következtében egy esztendő múlva már hiába keresi Esther a füredi villájukból kitelepített magyar családot.
Mennyi esély van rá, hogy az egykori fiatalok útjai több mint hatvan év elteltével újra keresztezzék egymást?
A lehetetlen mégis megtörténik Rügen szigetén, egy idősek otthonában, ahol a nyolcvanhat éves művész előrehaladott demenciájának köszönhetően egy furcsa szerelmi háromszög részesei lesznek.
Vajon milyen titkokat rejt a múlt, és milyen ismeretlen veszélyeket a jövő?
Palotás Petra legújabb regényében, melyet a valós élet és egy igaz történet indított útjára, a múlt szálait bogozva szövi a jelen fonalát. Az elbeszélés szerelmet vall Balatonfürednek, bemutatja egy elegáns idősek otthona mindennapjait, mesél az északkeleti szigetvilág tájairól, miközben olyan részben még mindig tabu témákat feszeget, mint az időskori szexualitás, a szülő-gyermek kapcsolat, az önfeláldozás vagy a csillapíthatatlan honvágy.
Vajon képes egy nyári szerelem egy életre meghatározni minket?
Két embert ismerhetünk meg a történet elején, akiket első látásra idegennek gondolnánk. Ám a háttérben titkok lapulnak meg. Egy felejthetetlen nyári románc, mely örökre összekötött két fiatalt. Azonban milyen fordulatokat hoz az életükbe a váratlan találkozás közel 68 év után?
A regényt egy olyan kívülálló személy meséli el nekünk, aki maga is része a történetnek. Meghallgatja a szereplőket, megfigyeli őket, ám az események alakulásában ő maga nem tölt be nagy szerepet. Az elbeszélésben nagyszerű módon oldotta meg az írónő a jelen és a múlt összekapcsolását. Végig könnyedén követhető volt, ezáltal élvezhető lett a könyv.
Melegség járta át a szívemet, olyannyira kedves történet! Megható volt számomra az a pillanat, mikor, a magukat már vénasszonyoknak gondoló hölgyek, rádöbbentek, hogy ők is élvezhetik még az életet.
Sajnos azonban voltak olyan szálak a cselekményben, melyek nagyon ígéretesnek tűntek, viszont az írónő nem fejtette ki őket eléggé. Röviden, lényegre törően öntötte szavakba. Pedig nagyon szívesen izgultam volna a szereplőkért oldalakon át.
Emiatt talán nem is sikerült olyan izgalmasra a történet, mégis végig fent tartotta az érdeklődésemet.
A mű befejezése kicsit meglepett, váratlan volt számomra. A történet elején már voltak ötleteim, hogy vajon milyen befejezést is szánhat a szerző a szereplőknek. Ellenben erre a végkifejletre nem számítottam. Kicsit elhamarkodottnak éreztem.
A történet nagyon felkeltette már az elején az érdeklődésemet. Anno én is mindig oly nagy élvezettel hallgattam nagymamáim régi történeteit. Így számomra nem meglepő, hogy a mű mesélője is kíváncsi fülekkel figyelte a Négy Évszak lakóinak nosztalgiázását. Mint egy kirakós elemeit, úgy rakhattam én magam is helyére a történet elemeit. Hiszen mindig csak egy kis információt tudhattunk meg a szereplőkről. Így lassan, de összeállt a kép, hogy ki, milyen viszonyt is ápol a történet másik szereplőjével.
Egy ember sose képes fájdalom nélkül elfeledni régi hazáját. Nagy hangsúlyt fektetett az írónő a honvágy kifejezésére, megmutatva, hogy sose tudjuk levetkőzni, elfelejteni gyökereinket. Zoltán emlékei jól rávilágítottak, hogy bár ő maga mögött hagyta már évtizedekkel a Balaton csodás táját, ám sosem feledte el. Mindig haza húzta a szíve, de mégse volt képes hazatérni, inkább szívében megőrizte szeretett otthonának színes emlékképeit.
A regény reményt ad az örökké tartó szerelemre. Egy mesés szerelem története, melyet az emlékek nem hagytak megfakulni.
A művet a könyves webshopok szórakoztató irodalom kategóriába sorolták, viszont én szívesebben tenném szépirodalmi csoportba.
Két embert ismerhetünk meg a történet elején, akiket első látásra idegennek gondolnánk. Ám a háttérben titkok lapulnak meg. Egy felejthetetlen nyári románc, mely örökre összekötött két fiatalt. Azonban milyen fordulatokat hoz az életükbe a váratlan találkozás közel 68 év után?
A regényt egy olyan kívülálló személy meséli el nekünk, aki maga is része a történetnek. Meghallgatja a szereplőket, megfigyeli őket, ám az események alakulásában ő maga nem tölt be nagy szerepet. Az elbeszélésben nagyszerű módon oldotta meg az írónő a jelen és a múlt összekapcsolását. Végig könnyedén követhető volt, ezáltal élvezhető lett a könyv.
Melegség járta át a szívemet, olyannyira kedves történet! Megható volt számomra az a pillanat, mikor, a magukat már vénasszonyoknak gondoló hölgyek, rádöbbentek, hogy ők is élvezhetik még az életet.
Sajnos azonban voltak olyan szálak a cselekményben, melyek nagyon ígéretesnek tűntek, viszont az írónő nem fejtette ki őket eléggé. Röviden, lényegre törően öntötte szavakba. Pedig nagyon szívesen izgultam volna a szereplőkért oldalakon át.
Emiatt talán nem is sikerült olyan izgalmasra a történet, mégis végig fent tartotta az érdeklődésemet.
A mű befejezése kicsit meglepett, váratlan volt számomra. A történet elején már voltak ötleteim, hogy vajon milyen befejezést is szánhat a szerző a szereplőknek. Ellenben erre a végkifejletre nem számítottam. Kicsit elhamarkodottnak éreztem.
A történet nagyon felkeltette már az elején az érdeklődésemet. Anno én is mindig oly nagy élvezettel hallgattam nagymamáim régi történeteit. Így számomra nem meglepő, hogy a mű mesélője is kíváncsi fülekkel figyelte a Négy Évszak lakóinak nosztalgiázását. Mint egy kirakós elemeit, úgy rakhattam én magam is helyére a történet elemeit. Hiszen mindig csak egy kis információt tudhattunk meg a szereplőkről. Így lassan, de összeállt a kép, hogy ki, milyen viszonyt is ápol a történet másik szereplőjével.
Egy ember sose képes fájdalom nélkül elfeledni régi hazáját. Nagy hangsúlyt fektetett az írónő a honvágy kifejezésére, megmutatva, hogy sose tudjuk levetkőzni, elfelejteni gyökereinket. Zoltán emlékei jól rávilágítottak, hogy bár ő maga mögött hagyta már évtizedekkel a Balaton csodás táját, ám sosem feledte el. Mindig haza húzta a szíve, de mégse volt képes hazatérni, inkább szívében megőrizte szeretett otthonának színes emlékképeit.
A regény reményt ad az örökké tartó szerelemre. Egy mesés szerelem története, melyet az emlékek nem hagytak megfakulni.
A művet a könyves webshopok szórakoztató irodalom kategóriába sorolták, viszont én szívesebben tenném szépirodalmi csoportba.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése