Anne L. Green: Joyce csapdájában | Beleolvasó | Blogger hét

Gondolom, hogy mindannyian türelmetlenül várjátok, hogy kezetekbe fogjátok a Bűnös viszony-sorozat második részét. Most itt egy kis ízelítő, hogy mi vár rátok. 

Jó szórakozás hozzá! 

Anne L. Green: Joyce csapdájában (részlet)

William

Eltűnt személy

„Vele erőm teljében vagyok. Ő maga a hűség. Általa tanultam meg, mi az odaadás. Általa ismertem meg a titkos nyugalmat és békességet. Megtanított figyelni olyan dolgokra, amelyeket korábban észre se vettem. Amikor térdemre teszi a fejét, elmúlnak az emberi fájdalmaim. Ha mellettem van, megvéd a sötétségtől és a világ más ismeretlen dolgaitól. Megígérte, hogy várni fog rám... akármeddig... akárhol.”

(Gene Hill)

Niko és én a kis faház kanapéján ücsörögtünk, ahová Heatherrel menekültünk a gyilkos elől. Niko még mindig a fagyasztott zöldborsót szorította a fejére. Meglehetősen vicces képet festett. A következő gondolatom viszont Heather arca volt, amikor megtudta, ő ugyan megmenekült, de helyette valaki más életét ontotta ki az az aberrált állat.

– Aggódom érte, nincs jól – pillantottam Heather után, aki a szobába ment lepihenni.

– Hát ami azt illeti, én sem érzem magam valami fényesen. Alaposan fejbe kólintott azzal a serpenyővel. Nem hiszem, hogy aggódnod kellene miatta. Szívós kiscsaj, erősebb, mint hinnéd! – vigasztalt Niko.

– Tudom, csak egyszerűen úgy érzem, mindig kudarcot vallok. Ha rajtam múlt volna, már halott lenne – roskadtam le egy székre.

– Az a gond, Will, hogy nem az eszeddel, hanem a szíveddel gondolkodsz.

– Nem tudok másként. Szeretem őt. Beledöglök, ha történik vele valami – túrtam zaklatottan a hajamba.

– Szükséged van valakire, aki tisztán lát, mert téged elvakítanak az érzelmeid. Ha szeretnéd, én segítek – ajánlkozott.

– Olivia megölne, ha belekevernélek.

– Badarság, most is ő küldött, mert aggódott, vagy mert kíváncsi – vigyorgott.

– Nem tudom, mit csináljak, Niko. Óriási nagy zűrben vagyok – ismertem be.

– A több szereplős kapcsolatok sosem egyszerűek – kontrázott.

– Nem csak erről van szó – húztam hozzá közelebb a székem. – Joyce – sandítottam a szoba felé, nehogy Heather épp most bukkanjon fel – vacsorára hívta a szüleit, ahol egy alaposan megtervezett csapdába sétáltam bele. Úgy állította be a dolgokat, mintha bántalmaztam volna őt – panaszoltam el neki.

Niko szemöldöke az egekbe kúszott.

– Hogy mit csinált? Remélem, a szülei nem vették be ezt a maszlagot – húzódott feljebb. – Jól ismernek már téged, tudják, hogy a légynek sem tudsz ártani.

– Nem ilyen egyszerű a helyzet. Joyce a legapróbb részletre is gondosan ügyelt. Ha nem tudnám, hogy hazudik, még én is elhinném minden szavát.

– Will, most már tényleg ideje belátnod, hogy az a nő nem komplett. Oliviának igaza van, diliházban a helye.

– Gőzöm sincs, hogy másszak ki ebből. Kutyaszorítóban érzem magam – dőltem hátra a székemben.

– Oké! Egyszerre csak egy problémával foglalkozzunk, mégpedig az égetőbbel. Meg kell állítani a sorozatgyilkost. Utána foglalkozhatunk Joyce-szal. Szerintem ez a pasas csak most jön bele igazán az irányításába. Játszadozik veletek, élvezi, hogy hatalma van felettetek. Általtok fejleszti magát tökélyre. Véget kell ennek vetni!

– Nem tudom, érdemes-e megfogadnom a tanácsaidat – sóhajtottam fel. – Az előzővel is befürödtem, és csak kuszább lett minden.

– Miért? Mi történt? – kérdezte. – Á, végre lefeküdtetek egymással – arcátlanul vigyorgott, amikor rádöbbent, mire célzok.

– Azóta se éjjelem, se nappalom. Kizárt, hogy ennél a nőnél létezik jobb az ágyban. Amit velem művel... – ingattam a fejem.

– A te viszonyítási alapod nem igazán jelentős – röhögött rajtam. Összehúzott szemmel vizslattam.

– Most meg mi van? Miért nézel így? – adta az ártatlant.

– Bunkó vagy! Az van – világítottam rá. – De akárhogyan is, nem láttam még nőt ilyen hévvel átadni magát a kéjnek.

– Na, végre! Tudtam én, hogy feloldja a gátlásaitokat a bezártság. Mesélj! Azért remélem, a kunyhót rendben hagytátok – pillantott körbe.

Ekkor valahonnan kintről sikítás hasított a levegőbe.

– Te is hallottad? – kaptam fel a fejem, mert már nem voltam biztos benne, hogy nem képzelődöm-e. Bólintott, majd egyszerre ugrottunk fel és rohantunk Heather után.

– Heather – rontottam be, de csak az üres szobát találtam. A nyitott teraszajtó függönye vészjóslóan lengedezett.

– Elvitte – néztem rémülten Nikóra. – Itt vagyok mellette, őrzöm őt, és mégis elvitte.

A düh, a félelem és a kétségbeesés egyvelege kavargott a lelkemben. Erőteljesen belebokszoltam a falba.

– A rohadt életbe! – káromkodtam el magam.

– Erre most nincs idő, gyere! – indult Niko Heather keresésére. Magamhoz vettem a fegyverem és követtem. Zaklatottan Heathert szólongattam, de nem érkezett válasz. Percekig próbáltunk rájönni, melyik irányból jöhetett a hang. Kiszaladtam a teraszajtón, majd a sűrű növényzetet kezdtem vizsgálni, ahol hamarosan meg is találtam Hetaher nyomait. Követni kezdtük a friss cipőnyomokat az avarban, a letört ágak irányát, majd egy helyen megtorpantunk, mert nem vezetett tovább. Tanácstalanul körbefordultam.

– Innen nincs tovább – jelentette ki Niko. A bozótban megpillantottam Heather mp3-lejátszóját. Lehajoltam érte és felvettem.

– Hogy a fenébe talált ránk? – vert egyre hevesebben a szívem. Őrülten rettegtem, mit tesz ez az elmebeteg Heatherrel.

– Valószínűleg engem követhetett. De egy biztos, nem a házból vitte el őt, hanem itt kapta el – bökött egy véres farönkre Niko. Megmerevedtem. A szívem is kihagyott egy ütemet. Vér. Heather vére.

Kíváncsi vagy, vajon mi történik majd Heatherrel? 

  Rendeld elő a könyvet!