B. Czakó Andrea írónőnek idén fog debütálni második regénye, a Pitypangtánc. Regényeiben megjelenik a romantika, a harc, viszálykodás. Kalandos és igzalmas történetei igazán szórakoztatóak. Az szerzőnő szavak erejével varázsol vissza minket a történelem különböző korszakaiba.
Az írói lét nem mindig olyan egyszerű, mint ahogy elsőre gondolnánk. Vannak nehézségek, melyeken nem könnyű túl jutni. Vajon mi ad erőt B. Czakó Andreának?
Az interjúért olvass tovább!
![]() |
B. Czakó Andrea |
K: Mit jelent számodra az írás?
V: Kreativitást, örömidőt, belső késztetést, mert valamiért muszáj. Ezt állítottam a Hervadhatatlan előtt, de a könyv megjelenése után pár hónappal mélypontra kerültem, kijelentettem: vége, befejeztem.
Fél napig bírtam mondatfaragás nélkül. Ahogy megnyitottam az éppen íródó regényemet a laptopon, abban a percben az olvasók nyílt és magán üzenetei záporoztak rám. És akkor megértettem: írnom kell, mert van kihez szólnom! S talán idővel egyre többekhez szólhatok. Számolnak velem, várják a következő regényemet! Vannak, akiknek az én történeteim is örömet okoznak, és elégedettek a klasszikus magyar irodalom és strandkönyv áthidalásával, amilyen a Hervadhatatlan. Ők megértették a szándékomat. Manapság a romantika szeretetét felvállalni bátorságra vall, a többség fél az érzelmektől.
Így hát, műfajtól függetlenül a válaszom: az írás - feladat, felelősség és beteljesült szerelem. Feladat úgy, mint küldetés, s nem úgy, mint munka.
Ma már egy mondatot se jegyzek le úgy, hogy ne látnám magam előtt az olvasóimat.
Nagyon hálás vagyok, hogy léteztek! Köszönöm, hogy vagytok!
K.: Van valami oka, hogy a regényeidnek történelmi hátteret választasz? Mi alapján döntöd el, melyik korba illeszted be a történeteidet?

A Hervadhatatlanban Vidróczki Márton választotta ki magának 1860-at, a Pitypangtáncban a nagymamáim születési évei döntöttek: 1906 és 1910. A családomban egy nemzedék kimaradt, a nagyapám 1899-es volt. Miattuk mindig is izgatott a századelő.
K.: Mielőtt elkezdted volna írni a Pitypangtánc című regényed, már megfogalmazódott benned a történet? Vagy inkább hagyod, hogy a cselekmény vigyen magával?
V: Ez hit kérdése, hit nélkül számomra az írás se lehetséges.
Füzérradványon és Tolcsván időztem, amikor belém ömlött Tina és Félix gyönyörű szerelmének a története.
Valahogy mindig meg van az egész az első pillanatban. Félig tudom, a másik felét csak érzem, és aztán folyamatosan leírom, amit „súgnak”, mintha vajmi szócső lennék. Mintha valaki az emlékét mesélné. Tudom, bizarr effélét állítani. Ez az én tapasztalatom, másnak egyéb. Mintha terelgetnének, kutatok és sosem véletlenül bukkanok rá arra, amit meg kell találnom. Ha megakadok, ma már azt is tudom, hogy okkal, mert ki kell várnom a következő ihletmorzsát. És jön… Írni, varázslatos! Azonban elszántság és kitartás nélkül az ihlet csak gondolat marad.
K: Voltak nehézségek a regény megírása közben?

Négy éve, amikor készült, az utolsó fejezetet összecsaptam, amit végül szebben, és pontosabban dolgoztam ki.
A szerkesztőm hite inspirálóan hatott rám. Törekedtem a hihetőségre. Tibor segített megtalálni a hangomat. Nagyon hálás vagyok Neki és a Kiadónak is.
K: Mennyi kutató munka volt szükséges a regényhez? Jártál személyesen is a regény főbb helyszínein?
V: Szerencsés vagyok, könyvtárosként a kutatás a munkám alapja. Sok hozzáolvasás szükséges akkor is, ha csak a háttér történelmi. Éppen olyan fontos, mint a színházi díszlet.
Fejtörést rendszerint a kastélyok okoznak, hiszen adott családokhoz kötődnek, de a mű nem mindig azokról a családokról szól, ezért éppen a hitelességen esik csorba, de mivel nem dokumentumregényeket írok, kicsit eltérhetek a valóságtól.
A Pitypangtánc legtöbb létező helyszínén jártam, talán csak kettőn nem. Azok után kutattam, és az ott járt ismerőseim beszámolóira hagyatkoztam. De van, ami porrá lett.
K: Egy karakter jellemét nagyban befolyásolhatja a neve szerintem. Te hogyan választod ki a történeteid szereplőinek nevét? Szokott fejtörést okozni?
V: Tudatosan választom. A főszereplők esetében a keresztnevek jelentése mindig beszédes. Az Ernesztina komolyat és határozottat jelent, és Tina ilyen. Félix pedig egy irigyelt szerencsés pasi, aki törekszik a boldogságra és boldogulásra. Ella, Ármin, Borbála, Riza stb. esetében is átgondolt volt. A vezetéknevekhez pedig mindig segítségül hívom a Magyarország vármegyéi és városai teljes Borovszky könyvet. A térség lehetséges nemesei közül választok, pl. az Enyicke helyszín adta Wesselényi Rózát, kinek a férje Szereday. Adott volt Pulszky Henrietta lélektankutató, aki miatt jött a Szirmay és a Pulszky rokonság. Nándor is miatta lett Pulszky a Hervadhatatlanban, ugyanis a Pitypangtánc előbb íródott. Tavaly a frissebb tudásommal stilisztikailag átdolgoztam, hiszen folyamatosan fejlődünk, mi is, kik írásra adtuk a fejünket. És végül egy meglepi: Tina második neve Amaranta, ami hervadhatatlant jelent. ☺️☺️☺️
K: Pár szóban jellemeznéd legújabb regényed egyik főszereplőjét, Szereday Tinát?
V: Van benne méltóság. Nagy az önuralma. Karitatív. Mindennek a hasznosságát keresi. Elszánt. Szigorú. Határozott, de jóhiszemű is. Kitartó. Szerethető.
Remélem, sikerül sokak szívébe belopnia magát Félixszel együtt! Nagy szeretetettel írtam, s állítólag, a szeretet képes átrezonálni a lapokon keresztül az olvasókba.
Szeretnéd élőben is megismerni az írónőt? Találkozz vele személyesen!!
2018. augusztus 26.-án Nyírbátorban. Részletek ITT!
*A fényképek a Facebookról származnak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése