B. Czakó Andrea hét | Olvass bele a regénybe!

Lehetőségem nyílt megosztani veletek két részletet is B. Czakó Andrea hamarosan megjelenő regényéből, a Pitypangtáncból.

Én már nagyon izgatottan várom B. Czakó Andrea írónő legújabb könyvét. Remélem Ti is! 

Jó szórakozást hozzájuk! ☺

Köszönöm a lehetőséget az írónőnek!

A részletért olvass tovább!

RÉSZLETEK

     Radványon a nyári reggelek csendesek és illatosak voltak. A későig fennmaradó vendégek délig szunyókáltak a besötétített, hűvös szobákban, a cselédeken kívül senki sem mozgolódott a reneszánsz stílusú falak, csavart oszlopok és bútorok között. A folyosók nyitott ablakain beáramlott a fák és a talajon korhadó növénymaradványok édes illata… 

Tina születése óta azok közé tartozott, akik kevés alvással képesek kipihenni magukat. Anyja talán a vele való éjszakázásokba fáradhatott bele kisded korában. Ki tudja? Régen volt! Rántott egyet a vállán. Nem szeretett olyan dolgokra gondolni, amelyek fájtak neki. Hiányzott neki anyja ölelésének melegsége, de nélküle kellett tovább élnie. S most hasonlóan szomorította el Clemens hűtlensége. Szívesen sírt volna, mert először fájt úgy a szíve, mint a foghúzás. Kopogós cipőjét a kezében tartotta, halkan osont végig a folyosón, élvezte a kastély csendjét. Mintha a Csipkerózsika mesében az egyetlen lenne, akire nem hatott a gonosz átok, és ébren maradt. 

Lassan kinyílt egy ajtó, éppen mellette. Ezek szerint akadt még egy ember, akire szintén hatástalan az álompor varázsa. Megdermedt, nem volt hová bújnia. Félig meztelen fiatalember lépett elé, haja sötét kuszaság, borostás arca mord a kialvatlanságtól, amelyen egy síkban van az orr vonala a homlok vonalával. Álmos szeme vak mindaddig, míg nyújtózkodás közben meg nem dörzsölte, de amint feloszlott az álmosság, rögtön észrevette Tinát. 

Szapáry Félix kimeresztett szemmel bámulta a leggyönyörűbb kislányt, akit valaha látott. Mesébe illő volt apró virágos, légiesen lágy anyagú ruhájában, loknis fekete hajával és a szédítően gyönyörű szemével, dacos állával. Meghajolt előtte, hogy kifejezze csodálatát. 

– Elnézést, kisasszony! 

A gyereklány kecses fejbiccentéssel fogadta, és méltósággal vonult el, akár egy császárnő. Félix még egy percig mozdulatlanul állt. Fáradtan azt képzelte, álmodott. Nem jutott eszébe, honnan ismerősek számára azok a hihetetlen szemek. Aztán a folyosó nyitott ablakához sietett, hogy megbizonyosodjon, hús-vér emberrel találkozott. A fekete selyemhez hasonlítható hajzuhatag lefelé hullámzott a teraszról. Apró, ütemes koppanások hangját verte vissza az ereszkedő lépcsősor, ami olyan akusztikával bírt, mint az ókori színházak. Rögtön eszébe jutott, hogy előző este csábító szavai is kristálytisztán szállhattak fel a kastély falai közé a nyitott ablakokon át, és mások talán meghallhatták. Elővigyázatlanul kompromittált egy hölgyet, és óvatlan is volt. Ráadásul a jelenetet öt rakoncátlan kölyök is megleste. Remélte, hogy mégsem lesz következménye. S ekkor rájött, honnan ismerős a lányka.

🎕🎕🎕

Félix pedig annál a képnél időzött tovább, amit Ferenczy Károly festett, és amin egy céltáblából nyilakat kihúzó lány és mögötte íjat tartó fehér ruhás ifjú állt. 

– Mire gondol? – kérdezte Tina, szintén a festményt szemlélve. 

– Magára. A képen a lányról kegyed jut eszembe. Amikor Nagytétényben újra találkoztunk, éppen ilyen céltábla előtt állt. Megfújta Szirmay nyilát.

– Észrevette? – csodálkozott a lány, hiszen azt hitte, senki se látta, amit babonából tett. 

– A részletekben fedezhetőek fel a legnagyobb csodák. Amikor ellőtte a saját nyilát, a lendülettől kibomlott a haja, leomlott a hátára, mint a lánynak a festményen. Tina meglepődött. 

– Felszínes embernek hittem. 

– Az vagyok, nem téved. Annak kell lennem, ezt várják tőlem. Maga az egyetlen, akinek elárultam, hogy aprólékos megfigyelő vagyok – hajolt közel a férfi, mintha hatalmas titkot osztana meg vele. 

– Vajon hasznomra válik ez a tudás? – húzta hátrébb a fejét Tina a tolakodó arctól. 

– Biztos, hogy nem. Csak azért mondtam el, hogy vigyázzon magára! Félelmetes vagyok! – sziszegte a férfi, hogy elrettentse, majd a szokásos reszelős hangon felnevetett. 

– Viccesnek találja? 

– Komolyan beszélek. – S elkomorult. – Van miért tartania tőlem! 

– Tudom, mert haszontalanságokra pazarolja az idejét és az értelmét! – dorgálta meg a lány, mint valami pedellus. 

– Mindent megvet, aminek nem látja a hasznosságát? 

– Igen, bár nem tudom, miért formálódtam szigorúvá. 

– Kegyed szerint haszontalan idő, amit együtt töltünk? 

– Amit lumpolással és nők szédítésével tölt, az igen. 

– S mivel ma egyiket sem teszem, úgy döntök, hasznos vagyok. Jöjjön, azért találtam ki a mai programot, hogy ezt a festményt megmutathassam önnek. 

– Hogyan, maga vette rá a testvéreimet, hogy hívjanak el bennünket a kiállításra? Miért? – hitetlenkedésében Tina lecövekelt. Kérdőn nézett fel a férfira, miközben arra gondolt, a szabályos vonásai miatt öregen is vonzó lesz. Félix a jobb kézfejével felemelte a lány állát. 

– Mert látnom kellett kegyedet, és mert azt mondta, hogy sohasem festett – felelt őszintének tűnőn, de Tinában kétség ébredt, amit a férfi azonnal észrevett, ezért hozzátette. – Számít ez? 

– Tudja, hogy igen – húzta el a fejét Tina a férfi kezétől. – És mit értett azon, amit a bátyámnak mondott: „fizikai értelemben nem”? 

Szapáry ismét megérintette. Most a felső karját markolta meg, amitől Tinában bizsergető érzések cikáztak szét a testében. 

– Kisasszony, lehet, hogy kegyednek megalázó bevallania az egymás iránt ébredt kölcsönös vonzalmunkat, pedig ez az igazság. S ez, egyelőre, inkább lelki vonzalom – magyarázta szenvedélyesen és nézésével felperzselve Tina bőrét. 

– Megtéveszti önmagát! Nem vonz a személye, hanem taszít! 

– Mondtam, hogy tagadja! Jöjjön!

🎕🎕🎕

Ha további részletekre, érdekességekre vagytok kíváncsiak, látogassatok el
az írónő Facebook csoportjába. → ITT

Kövessétek az írónőt a hivatalos oldalán is! → ITT

Ha pedig kíváncsiak lettetek a könyvre, rendeljétek meg! → ITT