Egy idegen város megváltoztathatja az embert. De vajon mennyire?
1610-ben, egy borzalmas évet maga mögött hagyva, Fabricius Flóra kénytelen Velencébe utazni.
A bűnös örömök városába érve egy ismert és az urak által gyakran látogatott házban találja magát.
Vendéglátója nem más, mint a híres kurtizán, megmentőjének édesanyja.
Velence urai hamarosan versengeni kezdenek az ártatlan lány kegyeiért, ám ő csupán egyetlen férfi után vágyakozik, Lorenzo Marianit azonban nem könnyű örökre rabul ejteni.
Flóra úgy dönt, segít neki egy gyilkosság leleplezésében, noha az áldozatot egy cseppet sem szívlelte.
A szálak a legmagasabb körökbe, a Collegió tagjai közé vezetnek, akik közül a legfiatalabb consiglieri bármit megadna, hogy a szép magyar lányt a magáénak tudhassa.
Képes lesz-e Flóra ellenállni a gazdagság és a hatalom csábításának?
R. Kelényi Angelika, Az ártatlan című könyve második részében, egy izgalmas, kalandos és romantikus utazásra invitálja az olvasókat a 17. század Velencéjébe. Ahogy azt már megszokhattuk, a regény története a hatalom, a vágy, a bűn és a szerelem gyilkos kombinációja, történelmi korba ágyazva.
Mikor befejeztem a könyvet, fogalmam sem volt, egyáltalán mit is fogok ide leírni. Hiszen szavakat se találok arra, milyen érzelmeket váltott ki belőlem a regény.
Olyan hűha érzések kavarognak bennem, amiket elég nehéz szavakba önteni. De azt viszont kijelenthetem, Angelikának ez lett eddig a legeslegjobb könyve. Minden meg volt benne, az izgalmas kalandoktól kezdve a romantikus, vággyal teli szerelemig. Teljesen elbűvölt a történet, a cselekmény egy pillanatra sem állt meg. Minden fejezetben történt valami izgalmas Flórával és Marianival.
Flóráék kalandja az első részben ott fejeződött be, hogy hajóval elindultak Velence felé, Mariani szülőföldjére. Kalandjuk ebben a könyvben innen folytatódik, így egyáltalán nem kell azon aggódnunk, hogy egy percről is lemaradunk az életükből. Flóra kénytelen volt maga mögött hagyni mindent, és az egyetlen emberrel tartani, akiben bízhat. Vagyis nagyon reméli, hiszen nem sok választása van, Velence idegen számára.
"Valójában fogalmam sem volt arról, milyen emberek élnek Velencében, és nem akartam Marianiból kiindulni. Mert akkor arra kellett volna következtetnem, hogy a csatornák partján csupán szemtelen, cinikus fráter lakik. "
Angelika olyan részletesen írja le a helyszíneket, hogy olvasás közben megelevenedett a a városkép, a palota. Teljesen át tudtam élni. Kissé olyan volt mintha rövid időre én is Velencébe utaztam volna, és én is átéltem volna a kalandokat.
"A teremben minden fehér márványból készült, még a padok is, melyek a medence mellett foglaltak helyet, s a kényelmesnek látszó széles kerevet, mely nyilván a fürdés utáni pihengetést szolgálta."
A cselekmény a 17. században játszódik. De ha még nem is tudtam volna olvasás előtt, akkor is következtetni lehetett volna rá. Hiszen a könyv nyelvezete is utal a régi időkre. A regényben rengeteg új szóval találkoztam. Párszor azért segítséget kellett kérnem az internettől. De így csak még jobban tetszett. Mivel így sokkal jobban átéltem a történetet. Mondhatni egy varázslatos időutazást éltem meg a Az ártatlan 2. olvasása közben.
A regényben sok új szereplő jelenik meg, melyek mind karakteres személyiséget kaptak. Egyikre se tudnám azt mondani, hogy elhagyható lett volna a cselekményből. Mindenkinek megvolt a szerepe, ami által kikerekedett a történet.
Mariani úgy tervezte, Flórát az anyja gondjaira bízza. Azonban Maria asszonynak, Mariani anyjának, sejtelme sincs Alessandroval mi történt valójában. De vajon érdemes mindent bevallani, vagy inkább a titkolózás és a hazugság a megoldás?
Flóra személyisége ugyanolyan elragadó maradt, mint a trilógia első részében. Azonban az új helyzethez alkalmazkodva kénytelen ő is megváltozni. Ez a változás sokkal nyitottabbá tette. Velence egyáltalán nem olyan, mint Pozsony. Erre kénytelen rádöbbenni. Másabbak az emberek elvei, és az erkölcsösség is másképp ölt formát. Viszont Flórának nincs más választása, mint elfogadni az új helyzetet, kénytelen olyanná válni, mint a velenceiek.
" Csakhogy Pozsony nem Velence, s itt, a Mariani palotában felfedeztem a szabadságot, mely nemcsak a lelkemet, de testemet is szabaddá tette."
Ez a szabadság nagyon fellendítette a történetet. Eddig se volt Flóra számára Mariani közömbös, de ebben a részben jobban kibontakozik kettejük kapcsolata is. Úgy érzem a romantikus szál sokkal erőteljesebb jelenik meg a második részben. Hiszen az első részben csak egy csók jelent meg, ami kiderült, hogy csak Flóra elnémítását szolgálta. Viszont most sokkal izgalmasabb lesz kettejük viszonyának alakulása. Néha már úgy éreztem szerelmes vagyok a történetbe. Már pillangók röpködtek akkor is a hasamban, mikor Flóra és Mariani csak egyszerűen beszélgetett. Annyira izgultam, vajon mikor adják egymás tudtára, mit is éreznek egymás iránt. De, hogy vajon ebben a részben megtörténik-e a szerelem beteljesülése, azt nem árulom el 😊.
Az első részben is nagyon szimpatikus volt Mariani, de annyira nem került közel a szívemhez. Most viszont szinte már beleszerettem. A második részben sokkal jobban védelmezi Flórát, és valamennyire meg is mutatja, hogy ő is tud romantikus lenni. Talán számomra ez volt az, ami kiváltotta. Marianit felesleges bemutatnom, hisz aki olvasta az első részt, az pontosan tudja, milyen sármos, bátor és erős férfi. Angelika egy álomférfit alkotott meg nekünk. A karaktere teljesen rabul ejt minden női szívet, nem csak a könyvben, de azét is, aki olvassa.
"Nem tudtam levenni a szememet róla. Közelebb jött hozzám, s tisztán láttam napbarnított arcát. A haja vizesen göndörödött a nyakába, s mélykék szeme a lelkembe látott."
Borító:
Ugyanolyan nagyszerű lett, mint az első rész. Ugyanabban a stílusban készült, jelképezve a könyvek összetartozását. A vörös szín nagyon jól harmonizál a könyvben megjelenő, Velencére jellemző szenvedéllyel és vággyal. Flóra is megjelenik a borítón az első könyvhöz hasonlóan. Ekvivalens szinte a trilógia borítói, hiszen ez a rész is dupla borítóval debütált, mely mégis az egyszerűséget sugallja.
Összegezve:
Biztos, hogy nem utoljára olvastam a könyvet. Sokkal jobban tetszett, mint az első rész. Az is eléggé izgalmas volt, de ez mindenen túl tett. Flóra személyisége sokat változik a könyv végére, de azért mégis érezhető, hogy próbál önmagához hű maradni. Mariani sokkal jobban belopta magát a szívembe, hiszen ebben a részben több az érzelemkinyilvánítása, az elsőhöz képest. A cselekmény viszonylag gyorsan halad, mindig történik valami izgalmas, ami miatt izgulhatunk a folytatással kapcsolatban. Arra, hogy hogyan fejeződik be a cselekmény, lehetett következtetni, mivel már tudjuk, hogy a kalandjaik Párizsban folytatódnak. Viszont az idő alatt, míg kiderítjük, hogy hogyan jutnak el ahhoz a döntésig, hogy tovább utazzanak, izgalmas kalandokat kell átélnünk.
Ha tetszett az értékelés, kedveld a Facebook oldalam, hogy hamarabb értesülj a legfrissebb könyvekről! Nikii Blog - Facebook
Kiadó: Álomgyár kiadó
Megjelenés: 2017
A könyv beszerezhető itt.
A könyv előzménye:
Megjelenés: 2017
A könyv folytatása:
Az ártatlan 3. - A párizsi nő
Várható megjelenés: 2018. 03. 30.
Személyes élmény:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése