 |
| R. Kelényi Angelika |
Egy hihetetlenül tehetséges írónő, aki nem csak a nőcis regényeivel vett le minket a lábunkról, hanem történelmi romantikus regényeivel is bebizonyította, hogy ő írásra született. Történeteit imádjuk, karaktereibe pedig beleszeretünk.
Az Ártatlan - Blogger hét alkalmából egy kis kedvcsináló interjúval készültem nektek, melyben jobban megismerhetitek Angelikát, illetve a trilógiával kapcsolatban is megtudhattok pár érdekes dolgot.
***
K: Minden embert, aki szeret olvasni, foglalkoztat egy gondolat: hogyan is kezdte a pályafutását kedvenc író(nő)je. Nálad, hogyan vette kezdetét az írás iránti szeretet? Mi ösztönzött a Terézanyu – pályázat után, hogy folytasd az írást?
V: Én valójában mindig írtam, csak nem volt sok haszna, hisz nemigen mutattam meg senkinek sem a naplóimat, sem az egyéb irományaimat. Nem konkrétan írónak készültem, hisz kezdjük ott, hogy régész akartam lenni, de végül a szocioriportok, női sorsokkal foglalkozó cikkek elhódítottak az összes addigi tervemtől. Szóval a Terézanyu pályázat nem előhozta belőlem az írás iránti szenvedélyt, csupán egy lökést adott ahhoz, hogy nyilvánosságra hozzam a korábban, a pánikbetegségem alatt írt naplót. Akkor már nem érdekelt, ki mit gondol rólam, lesz-e negatív reakció az életemmel kapcsolatban, hisz a pályázatra egyébként is olyan durva témát írtam meg, hogy annál már nem lehetett jobban felvállalni magamat.
K: Van olyan hely, ahová elvonulsz a világ elől, mikor nincs ihleted? Fordult már elő, hogy írói válságba kerültél?
V: Nem. Nincs írói válság, kiégés van, és ez előfordulhat, ha az ember évi két regényt ír, vagy többet. Nekem az írói válság úri huncutság lenne, nem engedhetem meg magamnak, hogy azon keseregjek, merre jár az ihlet és miért nem talál rám. Amikor azonban azt érzem, hogy már nincs bennem több egy bizonyos témával vagy zsánerrel kapcsolatban, akkor váltok. Ezért váltottam annak idején történelmi-romantikusra, éreztem, hogy akkor nem tudok jobb csajos könyvet írni, mint a Váláshelyzet. Nem volt indíttatásom egy újabb női életmeséhez, nem volt kedvem belevágni egy újabb humoros, könnyed regénybe. Súlyosabbat akartam, vért, verejtéket, kemény érzelmeket, és ehhez a történelmi zsáner épp megfelelő volt.
 |
| Az ártatlan - A grófnő árnyékában |
K: Pályafutásod a nőcis regényekkel kezdődött, ezután hatalmas változás következett be a történelmi romantikus könyveiddel. Minek tudható be a váltás? Régóta szerettél volna történelmi háttérrel rendelkező regényt írni?
V: Egyébként tényleg szerettem volna történelmi-romantikus regényt írni, szóval nem volt véletlen ez a választás. Imádok visszamenni letűnt korokba, megtudni, aztán megmutatni azt, hogyan éltek akkor az emberek, beleképzelni a saját történetemet abba a világba, és megvalósítani egy regényben. Hát ezért.
K: Hogyan választod ki, hogy a következő történelmi regényed melyik korban fog játszódni?
V: Nem választok, a történet választ engem. Egyetlen mondat, egy képkocka, egy újságcikk elindít az úton. Nem keresgélek, tudom, hogy rám talál a sztori. Mindig így volt, és remélem, így is marad. Például a következő regényem témáját egy újságcikkben találtam, amit tök véletlenül olvastam el, és nyomban megvilágosodtam, hogy hoppá, itt az isteni jel, ez az őszi könyvem történetének az alapja.
K: Az Ártatlan első kötetében Báthory Erzsébet egy fontos szerepet tölt be. A grófnőről számos mítosz, tévhit kering. A könyved írásakor mennyire jártál ezeknek utána, néztél róla szóló filmeket?
V: Nem néztem filmeket, a többsége, amiket korábban láttam hülyeség, szenzációhajhász populáris baromság. Történészek leírásait olvastam pro és kontra. Ez azért jó, mert az egyik bűnösnek tartotta a grófnőt, a másik felmentette, szóval rendesen összezavart. Plusz elolvastam a vádlottak és tanúk kihallgatásának jegyzőkönyvét is, ami eléggé megviselt volna egy gyengébb idegzetű embert. De én jól bírom a horrort, bár nem mondom, hogy élveztem a vallomások olvasását.
K: Az ártatlan trilógia több helyszínen is játszódik (Csejte, Velence, Párizs). Ezeken a helyeken jártál már korábban?
V: Nem. De jóbarátom a googleearth… és persze az útikönyvek. 😄
K: Az ártatlan könyvsorozatot már kezdettől fogva trilógiának tervezted. Nem féltél attól, hogy az olvasók figyelmét, érdeklődését nehéz lesz fenntartani 3 részen keresztül? Van valamilyen trükköd erre?
V: De féltem. Most is félek, sőt, a harmadik résszel épp ezért izzadtam vért. Olyan jó értékeléseket kapott az első két rész, hogy fel kellett kötnöm a gatyámat, ha hozni akartam a színvonalat. Remélem, hogy sikerült. Amúgy nincs trükköm, írom, ami jön, aztán majd lesz valami…
K: A történelmi regényeidben néha egy érintés, egy csók többet fejez ki, mint a mai korban játszódó erotikus regényekben. Mennyire nehéz megtalálni a határt, hogy mégis adj valamit, de az adott kornak ezen a téren is megfeleljen a regény?
 |
| Az ártatlan 2. - Bűnös örömök városa |
V: Nekem nem nehéz, sokkal nehezebb lenne, ha kemény erotikus jeleneteket kellene írnom. Abban béna vagyok. Nem a fantáziámmal van baj, hanem valamiért leblokkolok, ha mindezt írásba kell adnom. Fura… mert beszélni bármikor képes vagyok róla, kérdezni meg kifejezetten gátlástalanul tudok, de a szó elszáll, blablabla… Mindig az jut az eszembe, amikor szerelmi jelenetet írok, hogy ezt olvasni fogja az anyám, a sógornőm, az anyósom, később a lányom… sőt, még az apám is. Hát nekem ez ebben a formában nem megy. Kell a szex a regénybe, ha indokolt. Van is a könyveimben erotikus jelenet, de pont annyi, amennyi belefér. Szerintem tőlem az olvasóim nem is várják, hogy több oldalas erotikus jeleneteket írjak, nem ezt szokták meg tőlem, és az a véleményem, hogy egy csók, egy érintés, néhány odaillő gondolat épp annyira felpezsdítheti a vért, mint az, ha leírom, ki, hova, mit pakol...
K: Mariani rengeteg női olvasó szívét ellopta. Minek köszönhető ez szerinted? Ilyen jellemvonásokkal tervezted el a könyv megírása előtt is, vagy esetleg a történet formálta ilyenné?
V: Is-is. Mariani az én álompasim. Szeretem a kicsit flegma, jó humorú, gerinces embereket, akik határozottak és tisztában vannak azzal, hogy mire képesek. Az önbizalom szexi.
K: Hamarosan megjelenik a trilógia befejező kötete. Mennyire nehéz elengedned? Hiszen mégis közel 1,5 évig Flóra szemszögéből láttad a „világot”.
V: Nehéz, különösen, hogy az olvasók is nagyon megszerették őket. De kénytelen vagyok, különben hogyan hoznék létre egy új karaktert, aki teljesen más, mégis pont annyira vonzó, mint Mariani vagy Flóra? Szóval lassan lekattanok róluk, hisz már írom a következő könyvet.
K: Megmaradsz a történelmi regényeknél vagy esetleg várható majd tőled olyan történet is, ami a mai korban játszódik?
 |
| Az ártatlan 3. - A párizsi nő |
V: Maradok a történelmi regényeknél, de ha minden igaz lesz majd egy meglepetésem jövő nyáron. Aztán meg ki tudja. Most biztos, hogy egy két kötetes könyvet fogok megírni, amely 1860-ban játszódik Rómában, de hogy aztán mi lesz…
K: Korábban már említetted, hogy számodra a zene írás közben zavaró tényező. Azonban írás előtt sem szoktál a korra jellemző zenéket hallgatni, ráhangolódásképpen?
V: Nem. Imádom a zenét, de nekem az íráshoz, olvasáshoz nem passzol. Én önmagában élvezem, időnként olyan hangosan, hogy zeng a ház. Nekem nincs háttérzenélés, én vagy zenét hallgatok, vagy nem. Nincs aranyközépút.
K: Saját szórakoztatásodra szoktál-e írni olyan történeteket, amelyek nem jelennek meg, hanem csak a fiók mélyére kerülnek?
V: Áhhh, kinek van ideje szórakozni? Egyébként meg számomra a munkám a szórakozás, élvezem, amikor írok, ráadásul azt, amit akarok, szóval nem is értem igazán a kérdést... 😄
K: Köszönöm szépen, hogy időt szántál rám, és válaszoltál a kérdéseimre!
Kérdezz TE is!!!!
Ha van valami, amire még kíváncsi lennél, kérdezd meg egyenesen az írónőtől!
A Blogger hét alkalmából Angelika egy élő videó keretében választ ad az olvasók kérdéseire. A kérdéseket az írónő Facebook csoportjában teheted fel, ahol zajlani fog az élő videóközvetítés is.
Kitablar, Bree S. Világa, Lizzyke Írásai, Le Monde des Livres, Niitaabell Világa
Kattints a képre a regények megvásárlásához!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése