Úgy gondolom, nagyon kevés olyan könyvmoly van, aki még nem olvasott volna Anne L. Green-től. Azonban most lehetőségetek adódik, hogy kicsit jobban megismerjétek őt.
K.: Mi szerettél volna lenni kiskorodban? Mindig is írónő akartál volna lenni?
V: Nem. Egyáltalán nem gondoltam, hogy valaha is író leszek. Mindig imádtam a könyveket és az irodalmat, de sosem voltak írói ambícióim. Sokáig pszichológus szerettem volna lenni. Szerettem az emberi jellemekkel, az elmével és az ok-okozati dolgokkal foglalkozni. A miértekkel. Azért gondoltam meg magam, mert túlérzékeny típus vagyok, és tartottam tőle nem bírnám a lelki megterhelést. Fura véletlen, de az írással is pont ezt csinálom. A karaktereim bőrébe bújok, és sokszor igyekszem megérteni őket.
K.: Miért döntöttél az Anne L. Green név mellett, mikor álnevet választottál? Megfordult a fejedben, hogy valódi névvel jelenjenek meg a könyveid?
V: Nem. Az első pillanattól álnéven gondolkodtam. Ennek két oka volt. Az egyik, hogy a sztorit (a témája miatt), amit meg akartam írni, mindenképpen csak álnéven jelentettem volna meg. A másik pedig, hogy valljuk be az Anne L. Green név sokkal romantikusabban hangzik, mint a Bebesiné Líbor Erzsébet. Ezen kívül rá sem fért volna a borítóra. Nem tudom hová írtuk volna a címeket.
Ugyanakkor túl gyakran teszik fel nekem a kérdést, miért pont külföldi álnevet választottam. Nem volt szándékos. Egy kedvenc sorozatom után vettem fel a nevet, amit a nagymamámmal sokat néztem: Anne a zöldoromból. Az „L” betű a közepén pedig a saját leánykori vezetéknevem. Így forrt eggyé a fantázia és a valóság.
K.: Tegyük fel, hogy a könyved szereplői életre keltek, és lehetőséged adódna egyikükkel beszélni. Ki lenne az, és miért pont ő? Mit kérdeznél tőle?
V.: Ez nem fair kérdés. Mindegyikük érdekelne, de aki a leginkább, azzal még nem találkozhattak az olvasóim. Ő az őszi könyvem főszereplője lesz: Az Arcátlan csábító, Nikó. Több okból is ő nálam a favorit.
Ha mégis a megjelent könyveim közül kellene választanom, talán Alex Cross lenne az. Annyi arcát mutattam már meg az olvasóknak. A Remény hajnalában a macho szívtiprót, a hűséges barátot, az Eltitkolt múltban a szerelmes férfit, majd az Elvarratlan szálakban az aggódó apát. Kíváncsi lennék, tudna e nekem ujjat mutatni önmagáról. (Az Elfojtott indulatok novella az ékes bizonyítéka számomra, hogy igen)
K: Regényeid írásakor, már az elején van elképzelésed, hogy miről fog szólni a történet?
V: Igen. Mielőtt leülök a laptop elé, előtte egy hetekig, hónapokig tartó kutatómunka folyik. Csak olyan anyagokat gyűjtök, olvasó, nézek, melyek a témába vágnak. Igyekszem felszívni magam, hogy egy hiteles hátteret tudjak adni a történeteimnek. Ezt követően ki sem lehet robbantani a laptop elől. Éjjel-nappal verem a billentyűzetet. Ha egy karakternek utat engedek a fejemben, nincs megállás.
V: Nem. Egyáltalán nem gondoltam, hogy valaha is író leszek. Mindig imádtam a könyveket és az irodalmat, de sosem voltak írói ambícióim. Sokáig pszichológus szerettem volna lenni. Szerettem az emberi jellemekkel, az elmével és az ok-okozati dolgokkal foglalkozni. A miértekkel. Azért gondoltam meg magam, mert túlérzékeny típus vagyok, és tartottam tőle nem bírnám a lelki megterhelést. Fura véletlen, de az írással is pont ezt csinálom. A karaktereim bőrébe bújok, és sokszor igyekszem megérteni őket.
K.: Miért döntöttél az Anne L. Green név mellett, mikor álnevet választottál? Megfordult a fejedben, hogy valódi névvel jelenjenek meg a könyveid?
V: Nem. Az első pillanattól álnéven gondolkodtam. Ennek két oka volt. Az egyik, hogy a sztorit (a témája miatt), amit meg akartam írni, mindenképpen csak álnéven jelentettem volna meg. A másik pedig, hogy valljuk be az Anne L. Green név sokkal romantikusabban hangzik, mint a Bebesiné Líbor Erzsébet. Ezen kívül rá sem fért volna a borítóra. Nem tudom hová írtuk volna a címeket.
Ugyanakkor túl gyakran teszik fel nekem a kérdést, miért pont külföldi álnevet választottam. Nem volt szándékos. Egy kedvenc sorozatom után vettem fel a nevet, amit a nagymamámmal sokat néztem: Anne a zöldoromból. Az „L” betű a közepén pedig a saját leánykori vezetéknevem. Így forrt eggyé a fantázia és a valóság.
K.: Tegyük fel, hogy a könyved szereplői életre keltek, és lehetőséged adódna egyikükkel beszélni. Ki lenne az, és miért pont ő? Mit kérdeznél tőle?
V.: Ez nem fair kérdés. Mindegyikük érdekelne, de aki a leginkább, azzal még nem találkozhattak az olvasóim. Ő az őszi könyvem főszereplője lesz: Az Arcátlan csábító, Nikó. Több okból is ő nálam a favorit.
Ha mégis a megjelent könyveim közül kellene választanom, talán Alex Cross lenne az. Annyi arcát mutattam már meg az olvasóknak. A Remény hajnalában a macho szívtiprót, a hűséges barátot, az Eltitkolt múltban a szerelmes férfit, majd az Elvarratlan szálakban az aggódó apát. Kíváncsi lennék, tudna e nekem ujjat mutatni önmagáról. (Az Elfojtott indulatok novella az ékes bizonyítéka számomra, hogy igen)
K: Regényeid írásakor, már az elején van elképzelésed, hogy miről fog szólni a történet?
V: Igen. Mielőtt leülök a laptop elé, előtte egy hetekig, hónapokig tartó kutatómunka folyik. Csak olyan anyagokat gyűjtök, olvasó, nézek, melyek a témába vágnak. Igyekszem felszívni magam, hogy egy hiteles hátteret tudjak adni a történeteimnek. Ezt követően ki sem lehet robbantani a laptop elől. Éjjel-nappal verem a billentyűzetet. Ha egy karakternek utat engedek a fejemben, nincs megállás.
K.: A könyveid borítóján mindig az adott könyvből 1-2 karakter jelenik meg. Ezen személyek kiválasztásában mennyire veszel részt, vagy rábízod valaki másra? A borító tervezésnél, mennyire van beleszólásod?
V: A borító számomra az író stílusának megtestesítője. Fontos számomra, milyen külsővel lesz felruházva az általam dédelgetett kézirat. Nem tudnék olyan borítót bámulni a polcom, amit utálok. Többnyire a borító tervező szabadkezet kap. Kap egy részletes szinopszist, leírást a karakterekről és meglep valamivel, ami vagy tetszik, vagy csiszoljuk még a dolgokat. Ezzel a stílussal nem volt nehéz dolgunk. Azonban az őszi sorozatom új köntösbe fog öltözni, ezért most én is izgulok.
K: Mi motivál téged legjobban? Mi ad számodra ihletet egy újabb regényhez?
V: A borító számomra az író stílusának megtestesítője. Fontos számomra, milyen külsővel lesz felruházva az általam dédelgetett kézirat. Nem tudnék olyan borítót bámulni a polcom, amit utálok. Többnyire a borító tervező szabadkezet kap. Kap egy részletes szinopszist, leírást a karakterekről és meglep valamivel, ami vagy tetszik, vagy csiszoljuk még a dolgokat. Ezzel a stílussal nem volt nehéz dolgunk. Azonban az őszi sorozatom új köntösbe fog öltözni, ezért most én is izgulok.
K: Mi motivál téged legjobban? Mi ad számodra ihletet egy újabb regényhez?
V: A határidő 😃 Ez számomra elég motiváló. Húzós év van mögöttem és előttem. A múlt évben és idén három könyvem jelent meg. Őrült munka, hiszen emellett dolgozom, anya vagyok és feleség. Nagyon sokat kivesz az emberből.
Emellett remek motiváció számomra, hogy imádok írni. Ilyenkor egy burokban élek, amiből nehéz szabadulni, és bizony akad pillanat, amikor nem is akarok. Fogalmazhatnék úgyis: engem az motivál, hogy írhatok.
K: Van kedves emléked rajongóval, ami igazán megmaradt benned? Akár egy visszajelzés a könyvekkel kapcsolatban, vagy esetleg az utcán megismernek.
V: Rengeteg ilyen van. Sokszor érték már el az olvasók, hogy könnyek szökjenek a szemembe. Nem lenne fair egyet-kettőt kiemelni, mert mindegyik olyan volt, ami a lelkem érintette meg, de ha mégis említenem kell párat, akkor kiemelném az Elvarratlan szálak bemutatóját. Nem számítottam rá, hogy ilyen sokan ott lesznek. Hihetetlenül boldog voltam. Hihetetlenül…
Remélem Reggie is lesz számukra ilyen vonzó és velünk tartanak.
K: Mivel az írás mellett dolgozol is, a nap melyik szakában van időd az írásra? Mennyire összeegyeztethető a magán életed és az írói léttel?
V: Ha az ember számításba veszi, hogy reggel fél 7-kor ébresztem a kislányom és viszem az iskolába, majd onnan loholok dolgozni, ezt követően munkaidő végén fél 5-re vissza az iskolába, zárásként pedig este 8-ig egy hét éves szórakoztat, nem sok idő jut az írásra. Kevesebb, mint szeretném. A hétvégék sem mindig alkalmasak, hiszen szeretne az ember családi életet is élni. Éppen ezért találtam ki azt az alternatívát, hogy pénteken nem dolgozom. Ez a nap az írásról szól, ehhez hozzáadódnak az éjszakák. Már amikor bírom.
K: Mit szeretsz csinálni legjobban a szabadidődben? Van esetleg hobbid? Szoktál olvasni, ha esetleg épp nem írsz?
V: Már egyre kevesebb ilyen pillanat van. Akinek a gyermeke első osztályos, az tudja, ez is egy plusz feladat a szülőnek. A múlt évvégén sajnos eljutottam odáig, hogy le kellett mondanom, illetve el kellett engednem néhány dolgot. Olvasni szeretek a mai napig, és egy író számára, szerintem fontos is. Kell a szókincs bővülés. A zenével és a filmekkel szoktam vasalás közben kikapcsolódni. 😃 A barátaimmal szoktam találkozni. Egészségügyi okokból tavaly le kellett szállnom egy időre a futópadról, de ezt is szeretném tavasztól vissza illeszteni az életembe.
K: 2018 tavaszán jelenik meg a legújabb regényed, amit nagyon sokan várunk. Azonban az olvasóidat biztos furdalja a kíváncsiság, hogy mit várhatunk tőled ősszel? Esetleg egy pár információt elárulnál róla? (pl.: téma vagy helyszín)
V: A tavaszi Ördögi kísértés című könyvem én is nagyon várom már. Reggie karakterével kicsit újítottam. Nem feltétlen lesz ő olyan szerethető, mint például Alex Cross. Szórja a pénzt és gátlástalan módon használja ki a nőket. Minden este hatalmas összegeket kockáztatva teszi meg a tétjeit a Las vegasi kaszinók játékasztalainál. Ez a kaszinós történet nekem is új világ volt. Élveztem. Nekem bejött. Lehet, furán hangzik, de minden karakteremtől tanulók valamit. Reggievel drákói hullámvasútra ültem.
Az őszi könyvem a Csábító trilógia első része lesz, Arcátlan csábító címmel. Olívia Clark a behajtó és Nikó a csaló és személyiség tolvaj szövevényes története. A folytatásként tavasszal jelenik meg az Érzéki, majd befejező részként a Végzetes csábító. Ez egy olyan történet lesz, amilyet még nem olvastak tőlem az olvasóim, de megnyugtatásul annyit megsúgok, marad a már megszokott humor, érzelmek és az izgalmak.
K: Köszönöm szépen, hogy válaszoltál néhány kérdésemre! Izgatottan várom, a következő regényed!
V: Én köszönöm a lehetőséget! További jó olvasást mindenkinek!
V: Ha az ember számításba veszi, hogy reggel fél 7-kor ébresztem a kislányom és viszem az iskolába, majd onnan loholok dolgozni, ezt követően munkaidő végén fél 5-re vissza az iskolába, zárásként pedig este 8-ig egy hét éves szórakoztat, nem sok idő jut az írásra. Kevesebb, mint szeretném. A hétvégék sem mindig alkalmasak, hiszen szeretne az ember családi életet is élni. Éppen ezért találtam ki azt az alternatívát, hogy pénteken nem dolgozom. Ez a nap az írásról szól, ehhez hozzáadódnak az éjszakák. Már amikor bírom.
K: Mit szeretsz csinálni legjobban a szabadidődben? Van esetleg hobbid? Szoktál olvasni, ha esetleg épp nem írsz?
V: Már egyre kevesebb ilyen pillanat van. Akinek a gyermeke első osztályos, az tudja, ez is egy plusz feladat a szülőnek. A múlt évvégén sajnos eljutottam odáig, hogy le kellett mondanom, illetve el kellett engednem néhány dolgot. Olvasni szeretek a mai napig, és egy író számára, szerintem fontos is. Kell a szókincs bővülés. A zenével és a filmekkel szoktam vasalás közben kikapcsolódni. 😃 A barátaimmal szoktam találkozni. Egészségügyi okokból tavaly le kellett szállnom egy időre a futópadról, de ezt is szeretném tavasztól vissza illeszteni az életembe.
K: 2018 tavaszán jelenik meg a legújabb regényed, amit nagyon sokan várunk. Azonban az olvasóidat biztos furdalja a kíváncsiság, hogy mit várhatunk tőled ősszel? Esetleg egy pár információt elárulnál róla? (pl.: téma vagy helyszín)
V: A tavaszi Ördögi kísértés című könyvem én is nagyon várom már. Reggie karakterével kicsit újítottam. Nem feltétlen lesz ő olyan szerethető, mint például Alex Cross. Szórja a pénzt és gátlástalan módon használja ki a nőket. Minden este hatalmas összegeket kockáztatva teszi meg a tétjeit a Las vegasi kaszinók játékasztalainál. Ez a kaszinós történet nekem is új világ volt. Élveztem. Nekem bejött. Lehet, furán hangzik, de minden karakteremtől tanulók valamit. Reggievel drákói hullámvasútra ültem.
Az őszi könyvem a Csábító trilógia első része lesz, Arcátlan csábító címmel. Olívia Clark a behajtó és Nikó a csaló és személyiség tolvaj szövevényes története. A folytatásként tavasszal jelenik meg az Érzéki, majd befejező részként a Végzetes csábító. Ez egy olyan történet lesz, amilyet még nem olvastak tőlem az olvasóim, de megnyugtatásul annyit megsúgok, marad a már megszokott humor, érzelmek és az izgalmak.
K: Köszönöm szépen, hogy válaszoltál néhány kérdésemre! Izgatottan várom, a következő regényed!
V: Én köszönöm a lehetőséget! További jó olvasást mindenkinek!
Az írónő regényei: (kattints a képre a megvásárláshoz)
Ha kíváncsi lettél valamelyik könyvre, olvasd el róla a véleményem.
Az Ördögi kísértés című regény bemutatójának eseményére szeretettel várunk!
Csodálatos bejegyzés lett, csodálatos kérdésekkel és válaszokkal!:)) <3
VálaszTörlésKöszönöm :* :)
TörlésEgyszerűen szuper ez az interjú!
VálaszTörlésCsak így tovább Nikii! ♥