Az Eltitkolt múlt volt számomra az első regény, amit Anne L. Greentől olvastam, és ezzel a történettel vette kezdetét az Anne L. Green rajongásom. Éppen ezért foglal el ennyi év elteltével is egy fontos helyet a szívemben. A történet nagyon izgalmas, szórakoztató és felettébb romantikus. Alex Cross pedig garantáltan minden női olvasót levesz a lábáról.
Most összegyűjtöttem nektek 15 olyan idézetet, melyek elolvasása felidézte bennem azt az érzést, amikor először olvastam az Eltitkolt múltat. Remélem bennetek is kellemes emlékeket ébresztenek majd, vagy éppen meghozzák a kedveteket a könyv elolvasásához, vagy épp az újra olvasásához.
Idézetek
„Az élet olyan, mint a zongora. A fehér billentyűk jelentik a boldogságot és fekete billentyűk a szomorúságot. De soha ne feledd, hogy a fehér és fekete billentyűk együtt adják nekünk a dallamot!”
"Mindenkiben él a vágy,hogy megtalálja azt a személyt,akiben maximálisan megbízhat, aki minden rezdülésünket ismeri,és nem csupán elfogad bennünket,de harmonizál is a lelkünkkel."
"Hát egye fene, itt vagyunk, szeretem őt. Talán kevésbé szeretném, ha ő nem szeretne ennyire. Ez a kétfelől áramló érzés összefonódik, meghatványozzák egymást, perzselő áramkört hoznak létre."
„Mindig van lehetőség egy jobb életre, de az életben semmi sincs ingyen, mindenért keményen meg kell küzdeni.”
"Az emberi kapcsolatainkat sok minden meghatározhatja, a szeretet, a tisztelet, és ami a legfontosabb, a bizalom. Ez elég nyilvánvaló volt a normális kapcsolatokat feltérképezve. A bizalom a téglák közti habarcs, ami összetartja a szerelmeseket, és ha ez megvan, minden más gyerekjátéknak tűnik, ez olyan törtvényszerűség, mint hogy a nap keleten kel és nyugaton nyugszik."
"– Nagy gáz van – úgy hadart, hogy alig értettem –, nyakig úszom a vízben, ide tudnátok jönni?
– Milyen vízben? – értetlenkedtem.
– A magzatvízben – üvöltötte kétségbeesve. – Gyere már, te szerencsétlen! Szülni fogunk, nem érted!? – ordított pánikba esve."
„A dallam a lelkemben kel életre, a testem adja hozzá a ritmust, az elmém pedig a szöveghez a rímet. A zene nemcsak a hangok meghatározott sorrendjét jelenti, a zene elképesztő erő. Egy dal megváltoztatja a kedved, emléket teremt, megváltoztathatja az életedet.”
"– Pofa be! – visította Amy. – Mennyire vagyunk még?
– Egy sarok, tarts ki! – közöltem nyugodtabban.
– Talán menni fog – kapkodott levegő után.
Mikor egy gyors fordulattal bevágódtam a kórház bejárata elé, újra rákezdték.
– Megőrültél – szidott Amy. – Azt akarod, hogy kiessen belőlem a gyerek?
– Ti mondtátok, hogy csipkedjem magam, most meg ez sem jó?"
"Hogy ki is vagyok én? Alexander Cross, a férfi, aki már tudja ki is ő valójában. Egy apa,egy férj és egy jó barát."
"A várakozás egy hosszú szenvedés, mikor valaki annyira hiányzik, hogy szeretnéd kitépni az álmaidból, hogy megtestesülve valósággá válhasson."
"Egyszer csak azon kaptam magam, hogy fülig szerelmes vagyok belé, és ettől kezdve valahogy kerekebb lett számomra a világ. Szebbnek láttam a napsütést, illatosabbnak éreztem az esőt, boldogabb voltam attól, hogy élek és hogy az ő közelében lehetek. A valóságban a szerelem ezerszer szebb és jobb, mint valaha hittem. A szív dübörög, a lélek ujjong, a test ünneplőbe öltözik, hogy a legszebb formáját nyújtsa, és amikor egymás karjaiba olvadunk, megszűnik létezni a világmindenség…"
"– A francba! – nyomta a dudát észnélkül.– Hagyd abba! Ez nem segít! Próbálj meg lehiggadni – igyekeztem legalább én úrrá lenni a pánikon.
– Tartsd valahogy vissza! – hebegte.
– És azt mégis hogy a fenébe gondolod? – szakadt rólam a víz.
Próbáltam nem üvölteni az időnként rám törő fájdalomtól.
– Nem szülhetsz meg az anyós ülésen útközben! Nem így terveztük.
Ekkor hirtelen egy egészen más fajta, görcsös fájdalom hasított belém, mire velőt rázóan sikoltottam.
– Ne üvölts, mert nem tudok koncentrálni – ripakodott rám.
– Hidd el, nem a drámai hatás miatt sikoltozom – ordítottam dühömben."
"Amíg meg nem ismertem, nem hittem a boldog egymásra találásban, a szerelemben. Abban a titokzatos jelenségben , ami éppen olyan misztikus, megfoghatatlan, mint a születés és halál."
"-Helló- üdvözölte Alexet barátságosan – , neked is van gyereked?
– Nem, sajnos még nincs- felelte széles vigyorral a képén.
– Akkor nem akarsz az én apukám lenni? – Alex elkacagta magát, én pedig majd elsüllyedtem szégyenemben.
-Belevaló kis kölyök vagy, azt látom. Mit szólnál elsőre a barátsághoz,
– Vannak már barátaim – közölte sértődötten. -Én apukát szeretnék.
– Az lehet, de barátokból sosem elég – kacsintott Aidenre, amíg öltöztettem."
"Tudnod kell, hogy mosoly, nevetés és boldogság nélkül nem lehet gyereket nevelni. A céltalanság könnyei sokkal égetőbbek, mint az elérhetetlen célok könnyei, mert ha van cél, ott él a remény is, hogy egyszer valóra váltjuk őket."
"– Mami, te mit csinálsz itt? – dörzsölgette a szemeit Aiden.
– Jesszusom! – kiáltottam fel a rémülettől. – Aiden, a szívbajt hozod rám – kapkodtam levegő után.
Vissza fordulva Alex felé, láttam, ahogy tágra nyílt szemekkel mered rám, a kezeim pedig még mindig ott pihentek a mellkasán. Azonnal elkaptam őket, úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, akit rosszaságon kaptak, legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben a föld alá. Uram isten, de ciki."
Megjegyzések
Megjegyzés küldése